Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál. Amint
ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt,
két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a
másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?" „Mert elvitték
az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették." Ezzel hátrafordult,
és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus
megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Mária Magdolna azt
hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd
meg, hová tetted, hogy magammal vihessem." Jézus erre megszólította:
„Mária!" Mária felkiáltott: „Rabbóni!" – vagyis Mester. „Ne tartóztass! –
felelte Jézus. – Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj
testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti
Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez." Mária Magdolna
elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat." – És elmondta,
amit az Úr üzent.
Jn 20,11-18
Elmélkedés:
A húsvéti beszámolók őszinték. Talán éppen emiatt tudnak vezetni bennünket
a hitben. Őszintén elmondják, hogy a hit ébredése, születése, erősödése az
apostolok, a tanítványok, az asszonyok számára egy folyamat. Ők is lassan
jutnak előre a hitben. A mai húsvéti történet szerint Mária Magdolna sem
az első pillanatban ismeri meg a feltámadt Urat, hanem csak azt követően,
hogy beszél vele, és nevén szólítja őt Jézus. Mi sem értünk meg mindent
azonnal, és hiába is türelmetlenkednénk, Jézus nem mutatja meg magát
rögtön, hanem csak lassan, fokozatosan, hogy szokja a szemünk, a lelkünk,
a szívünk az ő jelenlétét. Ne keseredjünk el amiatt, hogy a feltámadás
hitére nem egyik pillanatról a másikra jutunk el. A hit olyan út, amelyen
haladnunk kell. Ha keressük Jézust, ha még akkor sem adjuk fel a keresést,
amikor csupán egy üres sírt találunk, akkor biztosan találkozhatunk ővele.
A keresés és a találkozás vágya a mi hitünknek, szeretetünknek és
ragaszkodásunknak a jele. Ha csak távolról szemléljük az eseményeket, ha
igyekszünk kívülállók maradni és nem törekszünk minél közelebb kerülni
Jézushoz, ő nem tud megszólítani minket, s mi aligha halljuk meg hangját.
Jézus ismer bennünket, a nevünkön szólít, ahogyan tette ezt Mária
Magdolnával is. Ekkor nyílik meg szemünk a felismerésre. Boldogok vagyunk,
ha találkozhatunk vele, és feltámadásának hirdetői lehetünk.
Csalódottságunkból és félelmünkből a találkozás mozdít ki minket és indít
el a hit útján.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Istenem, gyarapítsd, sokasítsd Egyházadat, és egyesíts mindenkit
egységben. Tedd, hogy a nép feddhetetlenül éljen, egyetértő legyen a te
igaz hitedben és annak megvallásában. Sugalld szívükbe tanításod szavát!
Hiszen a te ajándékod, hogy elfogadtál Krisztusod evangéliumának
hirdetésére, és arra késztettél, hogy jó, neked kedves cselekedeteket
vigyünk végbe.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130402.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése