Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba mentek,
amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumra (két-három óra járásnyira) fekszik.
Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg beszélgettek
és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus közeledett feléjük, és hozzájuk
szegődött. Ők azonban nem ismerték meg őt, mert látásukban akadályozva
voltak. Jézus megkérdezte őket: „Milyen dolgokról beszélgettetek egymással
útközben?" Erre szomorúan megálltak, és egyikük, akit Kleofásnak hívtak,
ezt válaszolta neki: „Te vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki
nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?" Ő megkérdezte: „Miért, mi
történt?"
Azok ezt felelték: „A názáreti Jézus esete, aki szóban és tettben nagy
hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és elöljáróink
kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre feszítsék. Pedig mi
azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. Azóta, hogy ezek történtek, már
három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó asszony megzavart bennünket.
Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták ott a holttestét. Azzal a
hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt
állították, hogy él. Közülünk néhányan el is mentek a sírhoz, és úgy
találtak mindent, ahogyan az asszonyok mondták, őt magát azonban nem
látták."
Jézus erre így szólt: „Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek! Képtelenek
vagytok hinni abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem ezeket kellett
elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?" Azután Mózesen
kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az írásokban őróla szól.
Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna
menni. De azok marasztalták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik, és
lemenőben már a nap." Betért tehát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz
ültek, kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta
nekik. Erre megnyílt a szemük, és fölismerték. De ő eltűnt előlük. Akkor
azt mondták egymásnak: „Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt
hozzánk, és kifejtette az írásokat?" Még abban az órában útra keltek és
visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és
társaikat. Azok ezzel fogadták őket: „Valóban feltámadt az Úr, és
megjelent Simonnak!" Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan
ismerték fel Jézust a kenyértörésben.
Lk 24,13-35
Elmélkedés:
A feltámadt Jézus húsvéti jelenéseinek egyik legérdekesebb esetét, az
emmauszi tanítványok mozgalmas történetét olvassuk a mai evangéliumban.
Mennyi izgalmat kelt bennünk az elbeszélés! Legalábbis akárhányszor
olvassuk el újra és bármennyire is tudjuk előre a végkifejletet, mégis
izgalommal figyelünk a két tanítvány és az „idegen" találkozására. Mikor
ismerik fel már végre Jézust? Mikor jönnek rá a beszédéből, hogy ki szól
hozzájuk valójában? Mikor hull már le a szemükről a homály?
Ha egy kicsit is ráérzek az elbeszélés mélységére, akkor drukkolok a két
tanítványnak. Izgalommal, összeszoruló szívvel figyelem, hogy milyen
csalódottan, reményvesztetten indulnak haza Jeruzsálemből, mert az
események nem úgy alakultak a Mesterrel, ahogyan ők elképzelték. Amikor az
úton találkoznak a számukra ekkor még idegennek számító személlyel, mit
sem sejtenek abból, hogy maga Jézus szegődik melléjük útitársként. Lángoló
szívvel hallgatják szavait, de nem ismerik fel őt. A kenyértörés
cselekedete fordulópontot hoz. Ekkor nyílik meg szemük és ismerik fel
Jézust, aki eltűnik előlük. A felismerést követően késlekedés nélkül
indulnak vissza a városba az apostolokhoz, hogy elmondják nekik
találkozásukat. A kenyértörés hitet ébresztett bennük és a feltámadt
Krisztus tanúivá tette őket.
Az ünnep elmúltával visszatérek a mindennapi életbe. De nem feledkezhetek
el arról, hogy a szentmisében, a kenyértöréskor felismerhetem az Urat.
Minden szentmise során Jézus megtöri a kenyeret számomra és azt, mint
saját Testét adja nekem. A szentmise különleges alkalom arra, hogy lángoló
szívvel hallgassam tanítását, részesedjek áldozatában és magamhoz vegyem
őt a szentáldozásban.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Hiszem, Istenem és Megváltóm, erősen hiszem, hogy az Oltáriszentségben
vagy, mint igaz Isten és igaz ember. Hiszem, hogy a te tested, a te véred,
a te lelked, a te Istenséged és szent emberséged egészen bennfoglaltatik e
szent ostyában, habár szemeim mindebből semmit sem látnak. Hiszem, Uram, a
Te valóságos és titokzatos jelenlétedet.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130403.mp3
________________________________
Aktuális:
Hogyan tud a Katolikus Egyház társadalmi tanítása érvényesülni a
gazdaságban, működhet-e gazdasági rendszer az Egyház társadalmi
tanításának alapján?
Erre válaszol az a konferencia és könyvbemutató, amelyet Budapesten, a
Sapientia Szerzetesi Főiskolán és a Corvinus Egyetemen rendeznek 2013.
április 9-11-én. A konferencia ingyenes, előzetes jelentkezés nem
szükséges.
Bővebben: http://keteg.hu/
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése