Egy alkalommal Jézus így beszélt a zsidókhoz: „Bizony, bizony, mondom
nektek: Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre." A zsidók azt
felelték: „Most már tudjuk, hogy valóban ördögtől megszállott vagy.
Ábrahám meghalt, és a próféták is meghaltak. Te meg azt mondod: „Aki
tanításomat megtartja, nem hal meg örökre". Nagyobb vagy talán Ábrahám
atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed magadat?"
Jézus így válaszolt: „Ha önmagamat dicsőíteném, az semmit nem érne. Az én
Atyám az, aki megdicsőít engem. Ti Isteneteknek mondjátok őt, de nem
ismeritek. Én ismerem őt, és ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok
hasonló, hazug lennék. De én ismerem az Atyát, és megteszem, amit mond.
Ősatyátok, Ábrahám ujjongott, hogy megláthatja eljövetelem napját. Látta,
és örvendezett." A zsidók erre felháborodtak: „Még ötvenesztendős sem
vagy, és láttad Ábrahámot?" Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom
nektek: Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok." A zsidók erre köveket
ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azonban eltűnt előlük, és kiment a
templomból.
Jn 8,51-59
Elmélkedés:
Az előző napon arról olvastunk az evangéliumban, hogy Jézus tanítása
igazság, amelynek megismerése szabaddá tesz bennünket, azaz képessé válunk
arra, hogy szabadon, a bűn kényszere nélkül Istent válasszuk, neki
engedelmeskedjünk.
Ezt folytatja a mai rész azzal, hogy Krisztus tanítása az örök életet
jelenti azok számára, akik hisznek benne. Jézus tanítása túlmutat a földi
életen, átlépi az evilági élet végső határpontját, a halált, és
felszabadít bennünket az örök életre. Ez a feltámadás. Miként az igazi
szabadságot egyedül Krisztus személyében és általa ismerhetjük meg,
ugyanúgy a feltámadásunk is csak Krisztusban lehetséges. Amilyen a
halálunk, olyan lesz utána az örök életünk. Ha Krisztussal élünk ebben a
világban és Krisztussal halunk meg, akkor vele együtt támadunk fel az örök
életre.
Bár Jézus érzékeli az ellenszenv fokozódását, mégsem hallgat, hanem még
részletesebben beszél az Atyával való kapcsolatáról. Azt reméli, hogy ez
talán hitre ébreszti az embereket. Ábrahám példáját és az ő hitét említi,
akit jól ismerhettek hallgatói. Ábrahám idős kora miatt emberileg már nem
remélhette, hogy gyermeke szülessen, mégis hitt az isteni ígéret
beteljesedésében. Ezért Ábrahámot a hit atyjaként emlegetjük. Ámbár
sokszor hihetetlennek tűnik, amit Jézus tanít, mégis azt szeretné, hogy
higgyenek benne, ahogyan Ábrahám is hitt Istenben.
Ha megtartom Krisztus tanítását, azaz hittel elfogadom azt, elnyerem az
örök életet. A nagyböjt, amelynek végéhez közeledünk, a hit útját jelenti
számomra.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Mindenható Úristen, aki gondviselésed eszközeiül gyarló embereket
választván, ily módon is kitünteted isteni hatalmadat a világ
kormányzásában, áraszd ránk kegyelmedet, hogy ki imádva elismerem benned a
legfőbb hatalmasságot és minden hatalom kútfejét: annak általad rendelt
egyházi és világi képviselőit köteles engedelmességgel tiszteljem, s így
isteni törvényednek készséggel hódolva, teljesítsem szent akaratodat.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130321.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése