2013. március 22., péntek

[Evangelium] 2013-03-22

2013. március 22. – Péntek

Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre ő
megkérdezte tőlük: „Sok jótettet vittem végbe köztetek Atyám nevében.
Melyik jócselekedetért akartok megkövezni engem?" A zsidók ezt
válaszolták: „Nem a jócselekedetért, hanem a káromkodás miatt akarunk
megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat." Jézus ezt felelte:
„A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok? Ha már azokat
is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten igéje szólt – és az írás nem
veszítheti érvényét –, hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt
és a világba küldött: Káromkodol! – mert azt mondtam, hogy Isten Fia
vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha azokat
cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre
lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában." Erre
ismét el akarták fogni őt, de kiszabadította magát kezükből. Ezután Jézus
újra a Jordánon túlra ment, arra a helyre, ahol János először keresztelt,
és ott is maradt. Sokan keresték fel, mert így vélekedtek: „János ugyan
egyetlen csodát sem tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult."
És sokan hittek Jézusban.
Jn 10,31-42

Elmélkedés:

A mennyei Atyával való kapcsolatáról tett kijelentései közül az egyik
legfontosabb így hangzik Jézustól: „Én és az Atya egy vagyunk" (Jn 10,30).
Később azt is hozzáteszi, hogy ő az Isten Fia. E kijelentései miatt a
zsidók meg akarják kövezni őt, mert szavait káromkodásnak tartják, s ezért
halálbüntetés jár törvényeik szerint.
Érdekes, hogy a zsidó vezetők, akik más esetekben nem értik Jézus szavait,
most azonnal megértik, hogy miről beszél. Ha arról van szó, hogy Jézust
káromkodás vádjával halálra lehet ítélni tanítása miatt, akkor nem kell
megismételni szavait. A zsidók azonnal felfogják kijelentésének értelmét,
s mindjárt köveket ragadnak, hogy megkövezzék. Közhely, hogy mindenki azt
ért meg, amit hallani szeretne. Ha a megtérés volna a szándékuk, akkor
megértenék Jézus bűnbánatra hívó szavát, ezt azonban elengedik a fülük
mellett. Ha a megbocsátás élne bennük, akkor megértenék az isteni
irgalmasságról szóló tanítást. De mivel Jézus vesztét szeretnék, ezért
csak azt értik meg, ami halálbüntetést érdemlő káromkodásnak tűnik
számunkra.
Jézus tudatában van annak, hogy ő az Isten Fia. Péter vallomása arról
tanúskodik, hogy az apostolok és a tanítványok számára egyre világosabbá
válik az ő istensége. Tanítását hallgatva és csodáit látva az emberek
kezdik elhinni, hogy igazak Jézus állításai arra vonatkozóan, hogy Isten
az ő Atyja. Jézus a kihallgatása során a főpap előtt is megvallja, hogy ő
az Isten Fia. Haláláig ragaszkodik ehhez az igazsághoz, még akkor is,
amikor úgy tűnik, hogy még az Atya is magára hagyta őt a szenvedésben, a
kereszten. Az Atyának való engedelmessége és halála minden kételyt
eloszlat. A kereszthalált látva a római százados megvallja, hogy ő valóban
Isten Fia.
A kereszt az Isten Fiában való hit forrása. Nagyböjti utam a kereszthez
vezet.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus, taníts meg engem arra, hogy a legkisebb dolgokban is
felfedezzem az igazi öröm, az igazi boldogság forrását! A szegénység, a
nélkülözés, a szomorúság és az üldöztetés nem lehet akadály számomra, hogy
feléd közeledjek. Sőt, éppen ellenkezőleg, ezek segítenek a leginkább
abban, hogy megtaláljalak Téged, s benned boldogságomat. Érzem közelséged,
érzem gondviselésed, érzem irgalmadat, érzem jóságodat, érzem szereteted,
s ez nekem a boldogság. Jézusom, veled mindenkinél boldogabb vagyok.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130322.mp3
 

________________________________

Aktuális:
Kedves e-vangélium olvasó Barátaim!
Egy évvel ezelőtt ilyentájt egy konferencián az egyik előadó egy felmérés
eredményét ismertette. Mit vesz a kezébe ébredés után először egy fiatal
(15-35 éves korosztály)? Könnyű kitalálni: a telefonját. És milyen
arányban: 100 %. Akinek van telefonja, azt veszi először a kezébe minden
nap. Mégpedig nem csak azért, hogy kikapcsolja az ébresztőt, hanem azért,
hogy megnézze, hány üzenetet, sms-t, lájkot, stb. kapott az éjjel, mert
ebből méri le, hogy szeretik-e.
Érdekes eredmény, érdekes tény, ugyanakkor elgondolkoztató. Én legalábbis
egy éve gondolkozok ezen. Ez idő alatt országszerte több helyen elmeséltem
a felmérés eredményét egyházi körökben vallásos szülőknek, hitoktatóknak,
papoknak, sőt püspököknek is. Az első reakciók a csodálkozástól a
szörnyülködésig terjedtek: Hová jutott a világ! Hová süllyedt a világ?
Gyerekkorunkban azzal kezdtük a napot, hogy "Szívem első gondolata hozzád
száll fel, Istenem", most meg a telefonja után nyúl az emberiség. Mit
lehet ez ellen tenni?
Egy év alatt én arra jutottam, hogy "ellene" ne tegyünk semmit! Teljesen
felesleges volna. Inkább tekintsük hasznosnak azt az információt, hogy
manaság mindenki a telefonja után nyúl ébredéskor, és használjuk ki ezt a
dolgot a magunk küldetése számára. Magyarul: Tegyük oda erre a kis
készülékre minden nap a reggeli imát, az evangéliumot, a napi lelki
üzenetet! Hát nem jobb megoldás ez, minthogy harcolunk ellene? Tegyük oda
a telefonokra mindennapi első üzenetként Isten szavát! Rendben, nyugodtan
vegye mindenki kezébe a telefont reggel! De mi történik az előtte lévő 3-4
percben? Ezt az időt haszljuk ki! Csináljunk egy olyat, hogy még hozzá se
kelljen nyúlnia a telefonhoz, de már a jó Isten üzenetét hallgassa!
A megvalósítás nem annyira bonyolult. A napokban elkezdtük egy csapattal
egy okostelefon alkalmazás fejlesztését, ami ingyenesen lesz elérhető iOS
és android készülékeken (később talán más típusokon is). A reggeli
ébresztés csilingelő és egyéb hangok helyett a reggeli ima lesz. Az előre
beállított ébresztés időpontjában a reggeli imát lehet meghallgatni és a
napi evangéliumot, elmélkedést, Isten szavát. Az alkalmazást persze
feltuningoljuk a mostanában szokásos megosztásokkal és mentési
lehetőségekkel is, illetve az igényeknek megfelelően fejlesztjük tovább a
jövőben. Ez egy modern, korunknak megfelelő evangelizáció. És ha valaki
most azt gondolja, hogy talán érdemes volna valóban elgondolkozni az
okostelefonok ilyen evangelizációs használatán, mert "ez a jövő", annak
csak annyit tudok mondani, hogy ez a jelen.
Hiába küzdenénk a telefonhasználati szokások ellen. Célozzuk meg inkább
Isten szavának elküldéséhez azt a pár percet, amikor még meg sem fogjuk a
telefont! Aztán utána olvasgassa nyugodtan mindenki az éjszaka kapott
üzeneteket.
A munkát elkezdtük, stílusosan pünkösdre tervezzük az indulást, ami az
evangélium hirdetésének nagy ünnepe. Miként ez e-mailes e-vangélium,
ugyanúgy ez is ingyenesen hozzáférhető lesz. A megvalósítás és üzemeltetés
költségeihez köszönettel fogadjuk az adományokat. Eddig csak nagyobb, és
nagyobb bevétellel rendelkező cégek engedhették meg maguknak, hogy saját
okostelefon alkalmazásuk legyen, de bízunk abban, hogy sok kicsi
támogatással biztosítani tudjuk az anyagi hátteret, ezért minden kis
adomány nagy segítség. Isten jutalmazza meg sokszorosan
nagylelkűségeteket! Az adományok eljuttatásának lehetőségei alább
olvashatók.
Köszönjük mindenki támogatását! Isten segítse munkánkat!
Szeretettel: István atya (Horváth István Sándor)
Online adomány internetes fizetésre alkalmas bankkártyával:
http://zalalovo.plebania.hu/tamogatas
Az Adománynál válasszuk célként: E-vangélium
Utalás: Számlatulajdonos neve: Zalalövői Plébánia
Számlaszám: 10402355-00026472-00000003
Megjegyzés: E-vangélium
Utalás külföldről: IBAN (nemzetközi számlaszám): HU25 1040 2355 0002 6472
0000 0003
BIC (SWIFT) kód: OKHBHUHB
Sárga postai csekk kérhető a zalalovo@gmail.com címen e-mailben. Írja meg
nevét és postacímét irányítószámmal, valamint röviden jelezze, hogy ez
e-vangélium támogatásához kér csekket.
Postai (rózsaszín) utalványon a következő címre: Zalalövői Plébánia,
H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6.
Megjegyzés: E-vangélium
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum