Abban az időben: Jézus kiment az Olajfák hegyére. Kora reggel újra
megjelent a templomban. A nép köréje sereglett, ő pedig leült, és
tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért
asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá:
„Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a
törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?" Ezt azért
kérdezték, hogy próbára tegyék, és vádolhassák. Jézus lehajolt, és az
ujjával írni kezdett a földön. Ők azonban tovább faggatták. Erre
fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki
közületek bűn nélkül van!" Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön.
Azok meg ennek hallatára egymás után eloldalogtak, kezdve a véneken, s
csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal.
Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hol vannak, akik
vádoltak téged? Senki sem ítélt el?" „Senki, Uram" – felelte az asszony.
Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne
vétkezzél!"
Jn 8,1-11
Elmélkedés:
Lehajol, hogy felemeljen
Jézus életében többször előfordult, hogy az írástudók és a farizeusok
próbára akarják tenni. Nehéz helyzetbe hozzák egy-egy olyan kérdéssel,
amire nem lehet helyes választ adni, mert akármi is a felelet, abba bele
lehet kötni. Jézus viszont még ezekben a rendkívül nehéz helyzetekből is
bölcsességről tanúskodó válasszal tud kikerülni, gondoljunk csak például
arra, amikor az adószedéssel kapcsolatban kérdezik őt.
A házasságtörésen ért asszony esetében is nehéz helyzet elé állítják.
Jézus véleményét kérik, hogy mi történjen a bűnös asszonnyal. A csapda
tökéletesnek tűnik. A mózesi törvények szerint az asszony halált érdemelt,
mert házasságtörésen érték, azonnal meg kell kövezni őt. Amennyiben Jézus
ellenzi az asszony megkövezését, úgy semmibe veszi a törvényeket. Ha
ellenben úgy foglal állást, hogy a törvényt ebben az esetben is meg kell
tartani és halálra kell kövezni az asszonyt, akkor könyörtelennek,
szívtelennek mondhatnák: lám, most, ebben a gyakorlati esetben nem
ragaszkodik az irgalmassághoz, amiről oly csodálatosan szokott beszélni.
Jézus bölcs válasza kikerüli a csapdahelyzetet: „Az vesse rá az első
követ, aki közületek bűn nélkül van!" (Jn 8,7).
Istenhez méltó válasz ez. Isten irgalmáról tanúskodó felelet ez. Az emberi
rosszindulatot, a mások feletti ítélkezést, a könyörtelen megtorlást
háttérbe szorító felelet ez, amely utat enged a megbocsátásnak. Olyan
válasz ez, amelynek hatására a kézbe vett kődarabok kiesnek a kezekből, az
ítélkezés szikladarabjai a földre hullnak.
Érdemes szentelnünk egy gondolatot annak, hogy a jelenet során Jézus
kétszer lehajol és kétszer felegyenesedik. Szent Jeromos magyarázata
alapján elterjedt, hogy talán a vádlók bűneit írhatta a porba, s bűneikkel
szembesülve távoztak el sorra, de ezt nem tudhatjuk. A szöveg szerint a
vádlók nem törődtek azzal, hogy Jézus mit ír a porba, hanem megerősítették
kérdésüket. Ha a porba írt szavak tartalmát nem is tudjuk megfejteni,
Jézus lehajlásában mégis felfedezhetjük a bűnnel való szembesítést. Isten
emberré lett, emberi testet vett fel, lehajolt emberségünkhöz, de szent
maradt, s ezzel szembesít minket azzal, hogy bűnösök vagyunk, pedig Isten
képére lettünk teremtve. A szent Isten magára vette bűneinket és meghalt a
kereszten, hogy nekünk megváltást szerezzen. Jézus felegyenesedése is
sokatmondó lehet, mert ezzel mintegy felemeli a bűnöst. Nem alázza a
porba, nem bünteti meg, hanem felemeli, kiemeli a bűnből. Jézus az asszony
életét menti meg. A bűn örök halált jelent az ember számára, de Isten
megbocsátása megment minket a kárhozattól és biztosítja az örök életet.
A vádlók távozásával nem ér véget a történet, Jézus és a bűnös asszony
rövid párbeszéde következik, amelyből megértjük Jézus cselekedetének
jelentőségét. Ő nem szemet huny az asszony bűne felett, és nem is arról
van szó, hogy most megúszta az asszony a büntetést. Jézus a bűnösök
megmentésére jött. Ennek köszönheti az asszony az életét, a
megmenekülését. Jézus elindítja őt egy új úton: „Menj, de többé ne
vétkezzél!" (Jn 8,11).
A nagyböjt a bűnbánat ideje. Nem más személyek rángatnak az Isten elé,
hanem az Isten iránti szeretet, bűneim őszinte megbánása indít el a
gyóntatószék felé, ahol az irgalmas Istennel találkozok. Ő nem elítél,
hanem kiemel bűneimből és elindít egy új úton. Be kell ismernem, hogy
sokszor ítélkezem embertársaim felett, és köveket ragadnék a kezembe, hogy
a bűnös elnyerje méltó büntetését. A könyörtelen ítélkezés elnyomja
szívemben a megbocsátás lelkületét. Isten feltétel nélkül megbocsát
mindenkinek, nekem is. Ezt a feltétel nélküli megbocsátást szeretném
megtanulni, s gyakorolni embertársaim felé. Ébredjen szívemben őszinte
bűnbánat, és tudjak mindenkinek megbocsátani!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus Krisztus! Te egykor így szóltál a bűnös asszonyhoz: Menj és
többé ne vétkezz! Szavad azt bizonyítja, hogy a bűnt tartottad rossznak,
de nem az embert. Te magát a bűnt ítélted el, de megbocsátottál az
embernek. Tudom, hogy csak akkor lehet a bűnökből felemelkedni, ha a bűn
elkerülésének szándékával indulok el egy új úton. Taníts engem arra, hogy
a te tekinteteddel nézzek minden bűnösre! Segíts engem, hogy ha bűnös
emberekkel találkozom, gyakorolni tudjam ezt a tőled tanult és igazi
irgalomból fakadó megbocsátást! Segíts, hogy ne ítélkezzek embertársaim
felett! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130317.mp3
________________________________
Aktuális:
Március 17-én, vasárnap délben a Duna Televízió és a Duna World élőben
közvetíti a Szentatya Úrangyala imádságát és az ahhoz kapcsolódó beszédet.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése