2012. május 13., vasárnap

[Evangelium] 2012-05-13

2012. május 13. – Húsvét 6. vasárnapja

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Amint engem szeret az
Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben. Ha
megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is
megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket
azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel
teljes legyen. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én
szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs, mint annak, aki
életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit
parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga
nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt,
amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem,
hanem én választottalak titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és
gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én
nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek
egymást!
Jn 15,9-17

Elmélkedés:

Szeretetből fakadó öröm
A húsvéti időszak 50 napja idején Krisztus feltámadásának örvendünk, amely
esemény fordulatot hozott a megváltásra váró emberiség történetébe és
remélhetőleg fordulatot hoz mindannyiunk életébe. Ebben időszakban újra és
újra visszatérünk gondolatban az utolsó vacsorán történtekhez és a
keresztúthoz, amelyek egyértelműen jelzik számunkra Isten szeretetét. A
mai vasárnap evangéliuma szintén az isteni szeretet titkába enged
bepillantást. Jézus azzal a szeretettel fordul felénk, amellyel őt szereti
a mennyei Atya. Két dolgot kér: egyrészt viszonozzuk szeretetét, azaz
szeressük Istent, másrészt emberi kapcsolatainkban ennek a szeretetnek a
megélésére, továbbsugárzására törekedjünk. Mi lehetne nagyobb Krisztus
szereteténél, aki az életét áldozta fel értünk? Az ő szeretetnél nagyobbat
nem kaphatunk egyetlen embertől sem, ezért semmit sem helyezhetünk elébe.
Nem szerethetünk senki mást jobban, mint aki bennünket a legjobban szeret!
Mert válaszolhatunk-e másként Krisztus önfeláldozó és mértéket nem ismerő
szeretetére, mint azzal, hogy ő az első az éltünkben és őt szeretjük a
legjobban? Hiába is keresnénk, nem találunk olyan személyt, aki Jézusnál
jobban szeret bennünket!

Sokak számára furcsának tűnik, hogy Jézus parancsba adja a szeretet
gyakorlását, amely parancs egyaránt szól egykori tanítványainak és nekünk
is, az ő követőinek. De hogyan lehet megparancsolni bárkinek is azt, hogy
szeresse a másik embert? Hogyan kell ezt értenünk? Fontos, hogy ebben az
esetben nem egy kívülről jövő, tőlünk, emberi létünktől és
személyiségünktől idegen parancsról van szó, hanem jóval többről, egy
szívünkbe írt törvényről, parancsról, mert Isten, aki maga a szeretet, a
saját hasonlatosságára teremtette meg az embert, s ezért a szeretet
törvénye és képessége mindannyiunkban benne él. Aki már legalább egyszer
megtapasztalta életében Isten szeretetét, az belső ösztönzést, belülről, a
szíve, lelke mélyéről forrásozó késztetést érzett arra, hogy a szeretetet
tovább kell adnia. Mintha a lelkünk mélyéről parancsolná valami nekünk,
hogy osszuk meg a szeretetet, adjuk tovább Isten szeretetét.

Isten szeretetének megtapasztalása örömöt ébreszt a szívünkben. Jézus
arról beszél a mai evangéliumban, hogy az ő öröme teljessé válik
mindazokban, akik az ő szeretetében élnek. Az öröm abból fakad, hogy
érzem: Isten szeret engem, találkozni akar velem. Szintén örömöt érezhetek
akkor, ha megtapasztalom, hogy a szeretet célba ér, megérinti a másik
ember szívét. A találkozás nem csak érzelmet, a szeretet érzését ébreszti
bennem, hanem megmozgatja értelmemet és akaratomat is. Értelmemmel ugyanis
belátom, hogy az engem szerető Isten jót akar nekem, sőt, a legfőbb jót,
az üdvösséget, az örökké tartó együttlétet Ővele. Akaratom pedig elfogadja
ezt az isteni akaratot. Az érzelmi meghajlás, az értelmi párbeszéd és
akaratom meghajlása által fejlődök a szeretetben, növekszem Isten
szeretetében.

Jézus az örömről, pontosabban az öröm teljességéről beszél. Minek szoktunk
örülni? Egy baráti beszélgetésnek? Egy szeretetteljes találkozásnak
valakivel hosszú idő eltelte után? Vagy annak örülünk, amikor sikerült
megvalósítanunk azt, amit régóta szerettünk volna? Vagy talán a
megvásárolt vagy ajándékba kapott dolgoknak örülünk? Vagy örülünk a
elvégzett munkánk eredményének, illetve másoktól kapott elismerésnek?
Minek szoktunk örülni? Sok minden kiválthatja bennünk az öröm érzését, de
mindannyiszor el is múlik ez az érzés. Jézus másfajta örömöt ad nekünk. Az
öröm teljességét. Soha el nem múló örömöt. Jézus az igazi, lelki öröm
forrása.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! A szeretet oly titokzatos számunkra, hiszen nem
tudhatjuk, hogy mi az a cselekedet, mozzanat vagy szó, ami felkelti a
szeretet érzését szívünkben valaki iránt. És azt sem láthatjuk előre, hogy
mi lesz az a cselekedetünk, szavunk, amely megérteti a másik emberrel,
hogy szeretjük őt, mert ez a tett szeretetünknek a jele. Ahhoz kérjük
segítségedet, hogy szeretetünk soha ne merüljön ki szavakban, hanem
cselekedetekben nyilvánuljon meg. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz
méltóan éljünk!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum