Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi
szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz
gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz,
megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás
által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek
maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad
a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a
szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert
nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a
szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem
maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek,
és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a
tanítványaim lesztek.
Jn 15,1-8
Elmélkedés:
Megmaradni Krisztus szeretetében
Az elmúlt hetek híradásait figyelemmel kísérők lassacskán szakértőnek
érezhetik magukat szőlészet és borászat témában. A bátrabbak talán már el
is döntötték magukban, hogy szőlészetből fognak diplomamunkát vagy
szakdolgozatot írni, mert oly nagy a hiány az ilyenből. A mai
evangéliumban is szőlőről van szó, de sietek eloszlatni azt a
feltételezést, hogy ennek bármilyen politikai célja volna. Húsvét 5.
vasárnapján ugyanis háromévente (B liturgikus év) ezt az evangéliumi
példabeszédet olvassuk fel világszerte a szentmiséken, s ennek megfelelően
most is, mint korábban, a történet lelki mondanivalójára szeretnénk
figyelni. Mit szeretne Jézus azzal mondani, hogy ő a szőlőtő és mi, az ő
tanítványai vagyunk a szőlővesszők?
Az elmúlt vasárnapi evangéliumban a következőt hallottuk Jézustól: „Én
vagyok a jó pásztor. … Életemet adom a juhokért" (Jn 10,14-15). A mai
evangélium kijelentésének mondanivalója összecseng ezzel. „Én vagyok a
szőlőtő, ti a szőlővesszők" (Jn 15,5) – mondja a mi Urunk. Ő táplál
bennünket, belőle élünk. Hozzá kapcsolódik az életünk, s ha ez a kapcsolat
megszakadna, az élet forrásától szakadnánk el.
Jézus felszólítást intéz hozzánk, hogy maradjunk őbenne, kapcsolódjunk
hozzá, ragaszkodjunk hozzá, miként a szőlővesszők kapcsolódnak a
szőlőtőhöz. Ez a hosszú távú kapcsolat és ragaszkodás talán egyesek
furcsának tűnik, hiszen világukban a mobilitás, a mozgékonyság előtérbe
került. Nem jelent már gondot, hogy a fiatalok lakóhelyüktől távoli
városokba járnak tanulni, és ha a családfenntartó más városban kap
munkahelyet, akkor az egész család vele költözik. Ismerek olyan
családokat, akiknél ez néhány évente előfordul, és megszokták már
rendszeres költözködést. Az állandóan változó, felgyorsuló világban nem
mindenki tartja fontosnak, hogy legyenek gyökerei, tartozzon valakihez
vagy valamilyen közösséghez. De egy idő után ők is megérzik mindennek a
hiányát, megérzik, hogy érdemes valahová, valakihez tartozni. A keresztény
ember számára az emberi kapcsolatok mellett az is fontos, hogy lelki
kapcsolatban legyen Istennel.
A keresztény művészetekben nagyon szépen jelenítik meg a Jézusról, mint
szőlőtőről szóló evangéliumi példázatot. Az ábrázolásokon középen van
Krisztus, az igazi szőlő, akiből leágazik tizenkét szőlővessző, amelyek az
apostolokat jelentik. Az apostolok szőlővesszőjéből nőnek ki a többi
tanítvány szőlővesszői, amelyek termést hoznak. Magunkat is könnyen
elhelyezhetjük az ilyenfajta képeket, amelyek a Krisztushoz való
tartozáson túl arra is rávilágítanak, hogy mindannyian az Egyház nagy
közösségéhez tartozunk és egymással is élő kapcsolatban vagyunk. Nem
csupán Krisztussal köt bennünket össze a szeretet, mint a kapcsolat biztos
alapja, hanem egymással való kapcsolatunknak is ez a szeretet az éltető
eleme.
Nem kell szőlősgazdának lennünk ahhoz, hogy tudjuk, a szőlővesszők minden
körülmények között a szőlőtőhöz kapcsolódnak. Az időjárás viszontagságait:
a hideget és a jégesőt, valamint a növényi betegségeket egyaránt viselik.
De az éltető napfény is egyaránt éri őket és a talaj tápanyaga is az egész
szőlőt élteti. Őrizzük a Krisztussal való közösségünket! Maradjunk meg az
ő szeretetében, hogy Isten megdicsőítése által bőséges termést hozzunk!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! A hozzád fűződő engedelmes, fiúi kapcsolat és az
Egyház többi tagjával való testvéri szeretettől vezérelt közösség ápolása
egyaránt fontos számunkra. Szentlelked indítson minket arra, hogy az
életszentségre törekedjünk, bátran megvalljuk hitünket, közösségben éljünk
egymással és hirdessük az evangéliumot! Legyünk élő szőlővesszők! Legyünk
az Egyház élő tagjai! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése