Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: „Ahogy Mózes fölemelte a
kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz
benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a
világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne
vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba,
hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ. Aki hisz
benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont
magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A világosság
a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a
világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat
tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy
napvilágra kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a
világosságra megy, hadd nyilvánuljanak ki tettei, hogy Isten szerint
cselekedte azokat."
Jn 3,14-21
Elmélkedés:
Éjszakai beszélgetés
A gyertyák csonkig égnek című művében Márai Sándor egy éjszakai
beszélgetés keretébe foglalja két ember közös és majd különvált életének
történetét. A két férfi késő éjszakától hajnalig beszélget egymással
barátságról, szerelemről, hűségről és árulásról. Egészen komoly
beszélgetés ez, amely az igazságot, a kettejük közti múltbéli titkokat
szándékozik feltárni. Más irodalmi művekben is előfordul, hogy a szereplők
egy éjszakai beszélgetés alkalmával tisztáznak sok mindent múltjukról és
tesznek elhatározásokat a jövőre vonatkozóan. Életünk során talán már
mindannyian voltunk olyan helyzetben, amikor valakivel egészen komoly
dolgokról beszélgettünk éjszaka. A csend, a nyugalom alkalmas feltételeket
teremt ehhez. Amikor már alszanak és senki nem zavar minket, akkor lehet
igazán fontos dolgokról beszélgetni, hogy aztán a sötétség elmúltával a
hajnali világossággal együtt a felismerésekből a megvilágosodásból
megszülessen egy döntés, akár egy életfordító döntés.
Egy éjszakai beszélgetésről hallottunk a mai evangéliumban, pontosabban
annak egy részletéről. Nikodémus éjnek idején kereste fel Jézust, kettejük
párbeszédét Szent János evangéliuma őrizte meg (Jn 3,1-21). Minek
köszönhető Nikodémus látogatása? Jézus nem csupán a nép figyelmét hívta
fel csodáival és tanításával, hanem felkeltette a vallási vezetők
figyelmét is. Az ő körükben is megindult a találgatás, hogy ki lehet
Jézus, milyen erővel képes meggyógyítani a betegeket és milyen hatalommal
tanít? Egy alkalommal követeket küldenek Jézushoz, hogy feltárja kilétét,
máskor nyilvános helyeken próbálják kérdezni vagy próbára tenni, de ezek
mögött mindig valami rossz szándékot érzünk. Ezzel ellentétben Nikodémus
esetében, aki maga is írástudó volt, nem beszélhetünk semmiféle hátsó
szándékról vagy ellenséges érzületről. Úgy tűnik, hogy egy jóindulatú, jó
szándékú ember, aki a vallásos tanításokban az igazságot keresi. Túlzás
volna azt állítanunk, hogy az írástudók és farizeusok megbízásából megy
Jézushoz, inkább a keresés egyéni szándéka vezetheti. A látogatás idejének
megválasztásában, azaz, hogy éjszaka megy Jézushoz, nem feltétlenül azt
kell látnunk, hogy félhetett Nikodémus, inkább annak jelképes jellegére
gondolhatunk, azaz miként a sötétben kezdődő beszélgetés a reggeli
világosodásig tarthatott, ugyanígy juthatott el a látogató a homályos
kérdésektől a megvilágosodásig Jézus személyét és küldetését illetően,
ahogyan erről a beszédben kifejezetten szó is esik.
Jézus a lelki újjászületésről, az Istenben való megújulásról kezd el
beszélni, majd a megváltás, az isteni üdvözítő szándék és saját küldetése
titkát foglalja össze: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát
adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn
3,16). Erre az isteni szeretetre gondoljunk nagyböjtben! A mennyei Atya
szeretetére, aki saját Fiát sem kímélte. És Jézus Krisztus szeretetére,
aki feláldozta magát értünk. Mi a válaszunk erre a szeretetre?
A nagyböjti időszak mindannyiunk számára egy éjszakai beszélgetés
Istennel. E beszélgetés minden bizonnyal legsötétebb pontja az, amikor
Krisztus halálakor elsötétedik az ég és megértjük, hogy az Úr halára
minden emberért, értünk, értem történt, és csak ezután juthatunk el a
húsvéti hajnalára a megvilágosodáshoz, a feltámadáshoz. Legyünk a
világosság gyermekei!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Lelkünk megtisztítását kérjük tőled. Mi sokszor
megelégszünk a felületes bűnbevallással, de te gyökeres megújulást vársz
tőlünk. Te képes vagy alapjaiban megtisztítani lelkünket, hogy egyedül
Istennek éljünk. A lelki megújulás adjon nekünk erőt ahhoz, hogy
evangéliumod hirdetői legyünk a világban azok számára, akik még keresik
megtisztító irgalmadat és felemelő szeretetedet. Segíts minket, hogy az
evangéliumhoz méltóan éljünk!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése