Néhány nap múlva Jézus visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre,
hogy otthon van, annyian összejöttek, hogy még az ajtó előtti téren sem
fértek el; ő pedig hirdette nekik az igét. Közben odahoztak hozzá egy
bénát. Négyen vitték. Mivel a tömegtől nem fértek a közelébe, kibontották
fölötte a tetőt, ahol volt, és a nyíláson át leengedték a hordágyat,
amelyen a béna feküdt. Jézus pedig, látva hitüket, így szólt a bénához:
„Fiam, bűneid bocsánatot nyertek." Ült ott néhány írástudó is. Ezek így
gondolkodtak szívükben: „Hogy beszélhet ez így? Káromkodik! Ki más
bocsáthatja meg a bűnt, mint egyedül az Isten?" Jézus a lelke mélyén jól
tudta, hogy magukban ilyeneket gondolnak, így szólt tehát hozzájuk: „Miért
gondoljátok ezt szívetekben? Mi könnyebb: azt mondani a bénának: Bűneid
bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj föl, fogd ágyadat és járj?
Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök
megbocsátására!" Ezzel odafordult a bénához: „Mondom neked: kelj föl, fogd
az ágyadat, és menj haza!" Az felkelt, fölvette a hordágyat, és
mindannyiuk szeme láttára kiment. Mindenki elcsodálkozott. Dicsőítették
Istent, és azt mondták: „Nem láttunk még ilyet soha!"
Mk 2,1-12
Elmélkedés:
Testi és lelki gyógyulás
Az elmúlt vasárnapokon Péter apostol anyósának, illetve egy leprás
betegnek a meggyógyításáról hallottunk. A mai evangélium szintén egy
csodás gyógyulás történetét tárja elénk: egy béna, magatehetetlen embert
hoznak Jézushoz, aki a járás képességével ajándékozza meg ezt az embert,
és a gyógyítással mintegy a bűnök megbocsátását szemlélteti. Az
evangéliumi elbeszélés több érdekességet és tanulságot tartalmaz.
Elsőként nézzük a tömeget, az embereket, akik ott szoronganak a ház előtt,
ahol Jézus tartózkodik. Az evangélista sokat nem árul el róluk, csak
annyit, hogy kíváncsiak Jézusra és tanítására, s nagyon kitartóak. De van
valami furcsa a magatartásukban. Amikor barátai hordágyon hozzák a béna
embert, akkor ez a tömeg nem enged utat a beteg számára. Mindannyian
jártunk már kórházban, s ha beteget visznek egy hordágyon, udvariasan
félreállunk és utat engedünk. Vagy ha például az országúton közlekedve
szirénázó mentőautó közelít, akkor minden autós lehúzódik és elengedi. És
ezt nem csak azért tesszük, mert a közlekedési szabályok előírják, hanem
mert jól tudjuk, hogy a betegnek mielőbb el kell jutnia a kórházba. Az
evangéliumi történetben szereplő tömeg másként viselkedik. Az emberek nem
mozdulnak. Egyetlen lépést sem tesznek. Nem adnak utat a beteget vivőknek,
nem engedik a beteget Jézushoz. Ezzel tulajdonképpen gátolják,
akadályozzák egy időre, hogy Jézus gyógyítson. Ennek kapcsán érdemes
elgondolkoznunk azon, hogy néha nem állunk-e, nem tartozunk-e azok közé,
akik másokat akadályoznak abban, hogy Jézushoz jussanak, Istenhez
közelítsenek? És itt nem udvariassági szabályokról van szó, hanem arról,
hogy keresztény kötelességünk mások segítése Isten felé.
Másodikként a betegvivők leleményességére figyelünk fel, amely váratlan
fordulatot hoz a történetben. A négy ember, akik a bénát hozták, nagyon
határozottak és céltudatosak. Ők mindenképpen Jézus közelébe szeretnének
jutni. Nem akadályozhatja meg őket a tömeg mozdulatlansága és nem
állíthatja meg őket semmi. Még a tetőt is képesek kibontani annak
érdekében, hogy tervüket véghezvigyék. Magatartásuk példát ad nekünk arra,
hogy betegeinket, beteg családtagjainkat és ismerőseinket Istenhez vigyük,
számukra Istentől kérjünk gyógyulást, enyhülést, megerősítést
szenvedéseikben. Milyen sokat megfeledkeznek erről! Szaladnak orvoshoz,
viszik a kórházba, megvesznek minden gyógyszert, felkutatnak mindenféle
gyógykezelést, de megfeledkeznek arról, hogy a betegért legalább egy imát
elmondjanak vagy együtt imádkozzanak vele. Mindezek fontosak, de ne
feledkezzünk el beteg hozzátartozónk lelkéről sem! Mert a betegnek a lelki
gyógyulásra is szüksége van.
Ezen a ponton érkezünk el a harmadik fontos tanulsághoz. Jézus nem csak a
testi betegséget szünteti meg, azaz visszaadja a járás képességét a béna
embernek, hanem a lelkét is meggyógyítja. Igen, az irgalmas Isten a lelki
megújulást adja nekünk, amikor megbocsátja bűneinket. És sajnos itt is
jelen van az emberi akadékoskodás! Mintha egyesek egyenesen sajnálnák
másoktól, hogy megtisztul a lelkük. Tegyük félre az ilyen emberi
kicsinyességet és örüljünk annak, ha valaki visszatalál Istenhez!
Befejezésül vessünk még egy pillantást a hoppon maradt tömegre! A csodás
gyógyítás elbeszélése azzal zárul, hogy a beteg kimegy a házból és
távozik. Nem a tetőn keresztül, ahonnan érkezett, hanem az ajtón át megy
ki. És a tömeg, amely korábban nem mozdult egy tapodtat sem, most
kénytelen utat engedni neki. Képzeljük csak magunk elé a döbbenettől
tátott szájjal néző embereket, akik félrehúzódva lassan utat engednek a
távozó meggyógyultnak. És képzeljük magunk elé Jézust, aki mosolyogva
szemléli őket, majd folytatja a tanítást. Talán az is megérne egy
prédikációt, hogy mit taníthatott ezek után nekik. Gondolkozzunk el erről
odahaza!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Te csodálatos dolgokat tettél és tanítottál földi
életed során. Tanításod jó magként hullott az emberi szívekbe, s gyökeret
vervén bőséges termést hozott. Arról is gondoskodtál, hogy legyenek, akik
távozásodat követően a te nevedben, a te erőddel, a te megbízásodból
hirdetni fogják mindazt, amit te hirdettél. Add, hogy a papok szavában
felismerjük a te szavadat! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan
éljünk!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése