Abban az időben, amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a Genezáreti-tó
túlsó partjára, a parton nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy
Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába
elé borult, és nagyon kérte: „Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a
kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!" Erre ő elment vele.
Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte. Volt ott egy asszony, aki már
tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen
kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre
rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és
hátulról megérintette a ruháját, így gondolkodott magában: „Ha csak a
ruháját érintem is, meggyógyulok." És azonmód megszűnt a vérfolyása.
Érezte testében, hogy meggyógyult bajából. Jézus nyomban észrevette, hogy
erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: „Ki érintette
meg a ruhámat?" Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy szorongat a
tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?" De ő mégis körülnézett, hogy
lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett – mert hisz tudta,
hogy mi történt vele –, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az
igazságot. Ő így szólt hozzá: „Leányom, hited meggyógyított téged. Menj
békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!"
Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték:
„Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?" A hír hallatára Jézus így
bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!" Péteren,
Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy
vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok
siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok
itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik." Azok kinevették.
Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját,
anyját, s kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt.
Megfogta a kislány kezét, és azt mondta neki: „Talita kúm", ami annyit
jelent: „Kislány, mondom neked, kelj föl!" A kislány azonnal fölkelt, és
járni kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a
csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne
tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.
Mk 5,21-43
Elmélkedés:
„Ne félj, csak higgy!" – e szavakkal bátorította Jézus az elöljárót,
akinek meghozták a szomorú hírt leánya halálról. Az egyik oldalról a
szolgákat hallja, akik azt mondják, hogy már nincs mit tenni, nincs semmi
értelme annak, hogy Jézus odamenjen, a másik oldalról pedig elhangzik a
bátorító szó. Az elöljáró ott áll a halál könyörtelen ténye és a jézusi
ígéret között. Melyiknek higgyen? És kinek higgyen? Kié lesz a végső
győzelem? A halálé vagy életé? Döntését meghozza, nem hallgat a szolgákra
és vonja vissza kérését. Jézus a házába megy, feltámasztja leányt és
visszaadja őt családjának. Ahogyan korábban hite legyőzte félelmét, most
az öröme győz a szomorúság felett. Milyen nehéz nekünk elhinnünk, hogy az
élet győz a halál felett. A végső szó a feltámadásé. Vajon elég erős-e a
hitünk ahhoz, hogy legyőzze félelmeinket és aggódásainkat. Csak akkor
volna okunk a haláltól való félelemre, ha Jézus nem ígérte volna meg
nekünk a feltámadást és az örök életet.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Ó, Uram Jézus, Te azt parancsoltad nekem, hogy szüntelenül imádkozzam, add
nekem kegyelmedet, hogy meg tudjam tenni, s add meg ezt azoknak a
lelkeknek is, akiket rám bíztál. Isteni Ige, Te magad vagy bennünk az
örökké tartó és szüntelen imádság. Isten Báránya, Te vagy a világosság,
amely megvilágítja lelkünk egész égboltját. Bár soha ne akarnánk más
imádságot, csak a te imádat, más fényességet, csak a te fényességedet, más
szeretetet, csak a te szeretetedet! A hozzád intézett imádságban, Istenem,
egy a szemlélés és a szeretet. Engedd, hogy olyan tökéletesen és olyan
bensőségesen tudjak hozzád imádkozni, hogy elfeledkezzem önmagamról, és ne
tudjam, hogy imádkozom, mert csupán Te vagy bennem!
________________________________
Aktuális:
Kedves barátaim!
"Ha az Úr nem építi a házat, hasztalan fárad ki építi azt." De az Ő
segítsége mellett néha másra is szükség van. Idén nagy fába vágom a
fejszét: szeretném felújítani templomunkat, s úgy érzem, hogy a jó Isten
is ezt szeretné. 2011-ben rendbe tettük a szentélyt, de a templom nagy
része még hátravan. A vidéki vasúti várótermek zöld színét utánzó
templombelső igencsak cserére szorul, az egyéb hiányosságokat pedig nem
sorolom. Idén két újonnan felszentelt pap jön hozzánk újmisét mondani,
készülünk egy gyémántmisére és egy aranymisére, jövőre pedig saját
kispapunknak lesz újmiséje. Ezek is indokolják a munkát.
Kérem, hogy aki tud, segítse templomunk felújítását. 1000 Ft adománnyal
már egy négyzetmétert ki tudunk festeni, tehát ez is nagy segítség, persze
többet is lehet adományozni. Én csak nagy alázattal ennyit kérek azoktól,
akik jó szívvel akarnak segíteni. A többit az Úrra bízom. Köszönöm
mindenki nagylelkűségét!
Kérem, hogy ezt a levelet NE küldjétek tovább ismerőseiteknek! Ti
ismertek, ismeritek azt az evangelizációs és karitatív munkát, amit
végzek, ezért a kérésem, csak a mindennapi e-vangélium olvasóihoz szól.
Köszönöm!
Szeretettel: István atya
Az adományokat a plébánia számlájára lehet eljuttatni a következő
lehetőségek valamelyikén:
Online adomány: http://zalalovo.plebania.hu/tamogatas
Az Adománynál válasszuk célként: Templom felújítása
Utalás: Számlatulajdonos neve: Zalalövői Plébánia Számlaszám:
10402355-00026472-00000003
Megjegyzés: Templom felújítása
Postai utalványon a következő címre: Zalalövői Plébánia, H-8999 Zalalövő,
Szabadság tér 6. Megjegyzés: Templom felújítása
Köszönök minden segítséget!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése