2012. január 29., vasárnap

[Evangelium] 2012-01-29

2012. január 29. – Évközi 4. vasárnap

Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított.
Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint
akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy
ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Így kiáltozott: „Mi közünk
egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki
vagy: az Isten Szentje!" Jézus ráparancsolt: „Hallgass el, és menj ki
belőle!" A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán
nagy kiáltással kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek
egymást kérdezgették: „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a
tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!" El is
terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén.
Mk 1,21-28

Elmélkedés:

Küzdelem a lelkünkért
Az elmúlt két vasárnap evangéliumi történetei Jézus nyilvános működésének
kezdetét állították elénk. Az Úr egyszerű halászokkal találkozik, akiket
meghív, hogy legyenek tanítványai. Ők ekkor még nem ismerik Jézust, de
szavában, meghívásában oly erő rejlik, amelynek engedelmeskednek, s rögtön
nyomába szegődnek. Ma újabb találkozásról hallottunk, de ez az evangéliumi
rész az érem másik oldalát tárja elénk. Gonosz lelkek találkoznak vele, s
megindul a küzdelem, a harc. Kinek nagyobb a hatalma? Ki az erősebb? Isten
vagy a gonosz?

A vallástörténet egyik örök kérdése, hogy honnan van a gonosz? Kinek
köszönheti létét? S létezik-e egyáltalán a gonosz? Ha Istenen kívül senki
nem képes a teremtésre, akkor ki teremtette a gonoszt? Hitünk szerint
ugyanis minden létező Isten jóságából és szeretetéből születik. Az viszont
elképzelhetetlen, hogy Isten megalkossa saját ellenzékét, szeretetből
létrehozza a jóság ellentétét. Isten nem teremthetett egy ellene lázadó,
vele szembeszegülő ellen-istent, egy olyan ellenpontot, amely szintén
harcba száll az emberért, az emberek lelkéért. Ő nem olyan ostoba, hogy
létrehozzon egy ellenfelet, akivel az idők végezetéig küzdhet, még akkor
sem, ha e küzdelem végül egyedül Isten győzelmével végződhet. Honnan
származik tehát a gonosz? Talán akkor járunk az igazsághoz legközelebb, ha
azt mondjuk, hogy a szabadságból, az Isten által az embernek ajándékozott
szabadságból, a tagadás lehetőségéből, a szeretet visszautasításának
lehetőségéből jött létre.

Nem szeretnék elvont elméleti fejtegetésbe kezdeni, de a gonoszság
titkának és hatalmának megértéséhez szükséges látnunk igazi természetét.
Az ember, mint Isten legtöbb hatalommal felruházott teremtménye,
önállóságot, szabadságot, függetlenséget akar, s e törekvése közben, nem
vesszük észre, hogy milyen veszélyes terepre tévedünk. Olyan helyre ahol
valójában az életünkkel, a lelkünkkel, az üdvösségünkkel játszunk, azt
tesszük kockára. A teljes függetlenség akarása ugyanis az Istentől való
függetlenséget, a tőle való elszakadást jelenti. Amikor azonban az ember
ezt elérni látszik, akkor mégsem marad független. Ezt hinni óriási
tévedés, vagy éppen a gonosz megtévesztése. Mert mihelyst függetlenné
válunk Istentől, azonnal lefoglal magának bennünk gonosz, és mint
különleges hatalom fog uralkodni rajtunk.

Isten ekkor könnyedén legyinthetne egyet, lemondhatna rólunk, de nem ezt
teszi, hanem megmentésünkre siet. Egyedül ő képes megszabadítani az
embert, bennünket a gonosz hatalmától és befolyásától, s ennek fényes
bizonyítékai azok a jézusi csodák, amikor gonosz lelkeket, tisztátalan
lelkeket űz ki az emberekből, miként azt a mai evangéliumban is hallottuk.
Ezekkel a csodákkal Jézus bebizonyítja, hogy nagyobb a hatalma, mint a
gonoszé. Ő erősebb és képes megmenteni az embert. Mi gyengék vagyunk. Mi,
emberek, a magunk erejéből képtelenek volnánk legyőzni a gonoszt, ezért a
küzdelmet Isten vívja meg értünk. Jézus szabadságot hoz nekünk,
megszabadít minket a gonosz befolyásától és ezzel visszaadja
szabadságunkat. Jézus nélkül hiábavaló volna a küzdelmünk. Ha engedjük,
hogy ő éljen bennünk, akkor le tudjuk győzni a kísértéseket. Engedjük,
hogy Isten győzzön bennünk!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Istenünk, benned találjuk meg a jóság forrását, a szeretet
eredetét. Benned ismerjük fel teremtőnket, s neked köszönhetjük
megváltásunkat. Ugyanakkor felismerjük, észrevesszük a világban működő
gonoszt is, és a te segítségeddel készek vagyunk felvenni a küzdelmet.
Segíts minket, hogy mindig felismerjük a jót, és adj erőt, hogy ennek
választásához!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum