Abban az időben: Jézus és a tanítványok úton voltak Jeruzsálem felé. Jézus
elöl ment, a tanítványok pedig aggódva követték őt.
Jézus ismét magához hívta a tizenkettőt, és arról kezdett nekik beszélni,
hogy mi vár reá. "Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják a
főpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik, kiszolgáltatják a pogányoknak,
és azok kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik. De harmadnapra
feltámad."
Akkor Zebedeus fiai, Jakab és János, odamentek Jézushoz, és ezt mondták
neki: "Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk!" Ő
megkérdezte: "Mit kívántok, mit tegyek nektek?" Ezt felelték: "Add meg
nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk a bal oldaladon üljön a te
dicsőségedben."
Jézus így válaszolt: "Nem tudjátok, mit kértek! Tudtok-e inni a kehelyből,
amelyből én iszom, vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel,
amellyel én megkeresztelkedem?" Azt felelték: "Meg tudjuk tenni!"
Jézus így folytatta: "A kehelyből, amelyből én iszom, ti is inni fogtok, s
a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedtek. De
hogy a jobb és a bal oldalamon ki üljön, azt nem én döntöm el. Az a hely
azokat illeti, akiknek készült."
Amikor a többi tíz ezt meghallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra.
Ezért Jézus odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy
akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, és vezető
embereik éreztetik velük hatalmukat. De köztetek ez ne így legyen! Ha
valaki közületek ki akar tűnni, és ha valaki közületek első akar lenni,
legyen mindenkinek a szolgája! Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy
szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul
sokakért."
Mk 10,32-45
Elmélkedés:
Szenvedésének és halálának megjövendölése egyáltalán nem rendíti meg az
apostolokat. Versengés támad inkább közöttük, amely lehetőséget ad
Jézusnak arra, hogy a szolgálatra nevelje őket. Jézus egész földi élete
szolgálat, az emberek szolgálata volt. Azért jött el emberi világba, hogy
életének feláldozásával a mi megváltásunkat és üdvösségünket szolgálja.
Szolgálatának és alázatának egyik jele az volt, amikor az utolsó vacsorán
megmosta tanítványai lábát. Ezt követően parancsba adta, hogy tanítványai
utánozzák őt a szolgálatban. Ha elsők szeretnénk lenni, legyünk
mindenkinek a szolgája! Az alázatosan végzett szolgálat érdemszerző
cselekedet számunkra.
(c) Horváth István Sándor
Imádság:
Istenünk, ha eljön a végső "átmenet" pillanata, add, hogy derűs szívvel
induljunk, nem sajnálva azt, amit magunk mögött hagyunk, hiszen ha a
hosszú keresés után Veled találkozhatunk, újra megtalálunk minden igazi
értéket, amit itt a földön megismerhettünk.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése