Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a
tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben
zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: "Békesség
nektek!" Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr
láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: "Békesség
nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket." E szavak
után rájuk lehelt, és így folytatta: "Vegyétek a Szentlelket! Akinek
megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg,
az nem nyer bocsánatot."
Jn 20,19-23
Elmélkedés:
Bennünk élő Lélek
Az egyik vasárnapi szentmisére elég korán érkezett meg a felolvasásra
beosztott leány, történeteink jól ismert szereplője, Eszter, aki holnap
éppen névnapját ünnepli. Miután megnézte és elgyakorolta az olvasnivalót,
volt idő arra, hogy megkérdezzem: Mi történt a héten az iskolában?
Őszintén bevallotta, hogy sajnos a hittannal kapcsolatban nagyon
kellemetlen élménye volt: elfelejtette a Szentlelket. Megdöbbentem a
tízéves kislány szóhasználatán. Mit jelent az, hogy "elfelejtette a
Szentlelket"? Érdeklődésemre röviden elmesélte, hogy az órán a hitoktató a
szentháromsággal kapcsolatban kérdezte, ő mondta, hogy az első isteni
személy a mennyei Atya, a második a Fiúisten, Jézus Krisztus, de a
harmadikhoz érve hirtelen megakadt, rövidzárlatot kapott, és csak kis
gondolkodás után tudta kimondani, hogy a harmadik isteni személy a
Szentlélek. Eszter kitűnő tanuló volt, s hittanból is legjobbak közé
tartozott, ezért nagyon kellemetlen volt számára, hogy egy kicsit is
gondolkoznia kellett a Szentlélek nevén, s nem tudta rögtön.
Ha mi nem is felejtjük el a Szentlélek nevét, bizony sokszor elfelejtünk
figyelni sugallataira, elfelejtünk jó tanácsot kérni tőle, megfeledkezünk
ajándékairól. A Pünkösd mostani ünnepe jó lehetőséget ad számunkra, hogy
jobban odafigyeljünk az olykor méltatlanul elfelejtett Szentlélekre! A
pünkösdvasárnapi szentmise szövegeiben felidéztük az első pünkösd
eseményét. Foglaljuk most össze röviden az eseményeket! A húsvét utáni
ötvenedik napon járunk, tíz nappal Krisztus mennybemenetele után. Az
apostolok együtt vannak, imádkozva várják a vigasztaló Lelket, akinek
eljövetelét Jézus pár nappal korábban ígérte meg számukra. Az Apostolok
cselekedetei szentírási könyv beszámolója szerint az ígéret beteljesedését
különleges jelek kísérik: heves szélvész zaja támad, lángnyelvek
ereszkednek az apostolokra, akik különféle nyelveken kezdenek el beszélni.
Nem tudjuk pontosan, hogy ez utóbbi, azaz a nyelvel adománya mit
jelentett. Egyes szentírástudósok úgy vélik, hogy az apostolok a saját
nyelvükön beszéltek, de azt az összegyűltek mindegyike megértette. Mások
úgy gondolják, hogy idegen nyelveken való beszédre voltak képesek a Lélek
segítségével. Abban viszont egészen biztosak lehetünk, hogy az apostolok
ekkor értik meg Krisztustól kapott küldetésüket, s állnak ki először a nép
elé a Krisztusról szóló tanítást hirdetvén. A Szentlélek jövetele tehát
változást jelent életükben, ettől kezdve missziós, igehirdető
küldetésüknek élnek.
A Szentlélek ajándékaiban mi is részesedünk. Ne feledkezzünk meg arról,
hogy mi is megkapjuk a bölcsességet, ami segít minket mindannak
felismerésében és megtételében, ami üdvösségünkhöz szükséges. A Lélek
ajándékaként tekinthetünk az értelemre, amely hitünk titkainak
megértésében nyújt számunkra segítséget. Életünk döntéshelyzeteiben ne
feledkezzünk meg arról, hogy bátran kérhetjük a jó tanács lelkét, ami a
helyes döntés meghozatalában elengedhetetlen. A lelki erősség abban segít
minket, hogy legyőzzük félelmeinket és aggodalmainkat, felülkerekedjünk
kishitűségeinken, s újult erővel gyakoroljuk az erényeket. A Szentlélek
következő adományára, a tudományra azért van szükségünk, hogy Isten
megismerésének útján folyamatosan előrehaladjunk. A jámborság azt a
gyermeki lelkületet jelenti bennünk, amellyel magukba fogadhatjuk és
magunkban hordozhatjuk Isten Országát. S végül, az Úr félelmének lelke
arra indít minket, hogy szüntelenül figyeljünk Isten jelenlétére,
közelségére.
A Szentlélek pünkösdi eljövetele segítsen minket abban, hogy újra
felfedezzük magunkban és életünkben az elfelejtett Szentlélek elfelejtett
ajándékait! Mert Isten Lelke bennünk él, s általa Isten él bennünk.
(c) Horváth István Sándor
Imádság:
Szentlélek Isten, jöjj, mutasd meg magad nekünk! Élj bennünk, működj
bennünk! Sokszor nem figyelünk jelenlétedre, s mindazokra az adományokra,
amelyeket tőled kapunk nap mint nap. Te egykor elindítottad az apostolokat
az igehirdetés és a tanúságtétel útján, most minket indíts ezen az úton,
hogy hirdessük jelenlétedet és Jézus örömhírét! Maradj bennünk, egység
Lelke! Maradj bennünk türelem Lelke! Maradj bennünk szeretet Szentlelke!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése