Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: "Juhaim hallgatnak
szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Örök életet adok nekik, nem
vesznek el soha, és senki nem ragadja ki őket kezemből. Atyám, aki nekem
adta őket, nagyobb mindenkinél: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki
semmit. Én és az Atya egy vagyunk."
Jn 10,27-30
Elmélkedés:
Jó pásztorként
Magyarországon szép szokás, hogy papok síremlékén miséző kehely jelzi,
hogy az ott nyugvó személy Isten szolgája volt. Még kispap voltam, amikor
egy kirándulás alkalmával egy ausztriai település temetőjében észrevettem,
hogy a papok sírján a kereszt mellett Jó Pásztor ábrázolások találhatók.
Azóta sem néztem utána, hogy ez csak abban a faluban volt így vagy egész
Ausztriában elterjed a szokás, mindenesetre nagyon kifejezőnek és
helyénvalónak tartom ezt. A magyar szokás inkább egy papi tevékenységet, a
misézést jeleníti meg a sírokon, míg a szomszédos országban a Jó Pásztor
ábrázolások a papság lényegéhez közelítenek, tudniillik ahhoz, hogy minden
papnak Jézushoz, a Jó Pásztorhoz kell hasonlítania, s az ő szeretetével
kell vezetnie a rábízottakat.
Ma, húsvét negyedik vasárnapján, a Jó Pásztor vasárnapján papi hivatások
világnapja van világszerte. Idén, a Papság évében különösen is fontos,
hogy megemlékezzünk a papokról és imádkozzunk új hivatásokért. Ahogyan a
papság éve sem arról szól, hogy a papok magukat ünnepeltetnék, ugyanúgy a
mai nap sem. Jézus arra bíztatta egykor tanítványait, hogy kérjék az
aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásba (vö.: Lk 10,2), s ez a szándék
napjainkban is aktuális. Természetesen nem csak ma, a hivatások
világnapján és nem csak idén, azaz a papság évében kell imádkoznunk
papjainkért és papi hivatásokért, hanem máskor is foglaljuk imáinkba
azokat, akik Istennek szentelik életüket.
Szent Ágoston püspök mondta egykor: "Veletek keresztény vagyok és értetek
püspök". Kissé megváltoztatva a mondást, ezt mondhatnám: Veletek
keresztény vagyok, és értetek pap. Minden pap személyes tanúságtétele
lehetne ez a kijelentés, amelyből a hívek megérthetik, hogy a papi
hivatást meghalló és elfogadó fiatal egyrészt és elsősorban Istennek
ajándékozza életét, ugyanakkor az embereknek is odaadja életét, értük
végzi papi szolgálatát.
Néhány évvel ezelőtt egy nyári hivatásgondozó lelkigyakorlaton egy fiatal
fiúval beszélgettem, aki megfogalmazta elvárásait a papokkal kapcsolatban.
Nem személy szerint nekem vagy egy konkrét papnak szóltak ezek, hanem
általánosságban minden papnak. Ilyeneket mondott például: A pap mindig
Isten szavát hirdesse és ne a maga "okosságait"! A pap ne prédikáljon
sokat, de mondjon sok jó dolgot! A papnak legyen mindig ideje az
emberekre! Legyen művelt és a hívek minden kérdésére tudjon válaszolni! A
pap ne politizáljon, de ismerje jól és legyen véleménye a mai világról! A
pap beszéljen érthetően és értelmesen! A pap foglalkozzon sokat a
gyerekekkel, a fiatalokkal és a családokkal, de az idősekről se
feledkezzen meg! A papok legyenek mindenkihez közvetlenek és barátságosak,
de tartsák a távolságot mindenkivel és maradjanak "tisztelendő urak"! De
nem is folytatom tovább az ő felsorolását és kérem, hogy gondolatban most
ne is folytassa senki a követelménylistát, mert ez nem a kívánságműsor
ideje és különben sincs az egész világon egyetlen olyan pap sem, aki
mindenki kívánságainak megfelelne. Mindenesetre türelmesen végighallgattam
a fiút, többnyire helyeseltem, néha pedig mosolyogtam magamban az
ellentmondásos dolgokon. A végén mindenféle irónia nélkül bátorkodtam
megkérdezni tőle: Ha ilyen szépen tudod, hogy milyennek kell lennie a jó
papnak, akkor miért nem jössz el papnak? Látszott rajta, hogy szíven
találta a kérdés. Mert mást jelent okosakat mondani egy papnak arról, hogy
hogyan éljen, és mást jelent papként élni. Az illető egyébként egy évvel
később jelentkezett a szemináriumba és azóta is kispapként tanul, készül a
papságra, s remélem, hogy olyan pap lesz, amilyen kívánságai neki voltak a
papokkal kapcsolatban.
Bátorítok minden fiatal fiút, aki úgy érzi, hogy tudja, milyennek kell
lennie egy papnak, akár szívesen osztogat jó tanácsokat kívülről, akár
nem, jöjjön és álljon be a csapatba! Sok támadás ér minket, sokan hangosan
fütyülnek ellenünk, mások meg fütyülnek ránk, néha pedig úgy tűnik, hogy
vesztésre állunk, s egy ilyen csapatba nem érdemes beállni. Mi papok
viszont kitartunk, várjuk az erősítést, s imádkozunk az utánpótlásért.
Örömmel, de néha fáradtan, kimerülten tevékenykedünk. Nem törődünk az
ellenséges szurkolótáborral, hanem a pályán maradunk, azon a helyen, ahová
Isten állított minket. És addig rúgjuk a labdát, amíg tart a mérkőzés,
addig végezzük papi szolgálatunkat, amíg le nem jár életünk kilencven
perce, és sírkövünkre valaki rá nem vési a miséző kelyhet vagy a Jó
Pásztor alakját. De korábban már Isten vési mindkettőt szívünkbe.
(c) Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus, te hívtál meg a papságra, s hívásod minden nap azt a
feladatot rója rám, hogy hozzád, a Jó Pásztorhoz váljak hasonlóvá.
Mindenekelőtt a te kívánságaidnak szeretnék megfelelni: azt akarom tenni,
amit Te vársz tőlem, azt akarom hirdetni, amit Te adsz ajkamra, s úgy
akarok élni, ahogyan Te éltél. Adj nekem erőt, kitartást, bátorságot és
örömet, hogy papi életem példája megerősítse a rám bízottakat a hitben és
a szeretetben! Segíts, ó Jézus, hogy jó pap, s jó pásztor, az embereknek
jó pásztora legyek!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése