A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak
hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: "Mit adtok nekem, ha
kezetekbe juttatom Jézust?" Azok harminc ezüstöt ígértek neki. Ettől
kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa őt nekik. A
kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel
fordultak Jézushoz: "Hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?" Ő így
felelt: "Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki:
A Mester üzeni: Közel van az én időm; tanítványaimmal nálad költöm el a
húsvéti vacsorát." A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik,
és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét
tanítvánnyal asztalhoz telepedett. Miközben ettek, így szólt hozzájuk:
"Bizony mondom nektek, közületek egyvalaki elárul engem!" Erre nagyon
elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: "Csak nem én vagyok az, Uram?" Ő így
válaszolt: "Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. Az
Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát
elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!" Erre
Júdás, az áruló is megkérdezte: "Csak nem én vagyok az, Mester?" Ő így
felelt: "Te magad mondtad!"
Mt 26,14-25
Elmélkedés:
Készülődés jellemzi a húsvét előtti utolsó napokat. A nép készül a húsvéti
ünnepre, s mindenhonnan érkeznek Jeruzsálembe az emberek. A vallási
vezetőknek számító farizeusok és írástudók megölni készülnek Jézust, mert
egyre többe hisznek benne, hiszik, hogy ő az Isten küldötte. Júdás készül
elvégezni szörnyű tettét az árulást. Jézus és tanítványai a húsvéti
vacsorára készülnek, amely az utolsó lesz az Úr számára. A mi számunkra
pedig a végéhez közeledik a nagyböjt, a húsvéti előkészület ideje.
Bűnbánattal, szentgyónással, imádsággal és jócselekedetekkel készültünk,
hogy Urunk halálára és feltámadására emlékezzünk a következő napokban. A
mennyei Atya készül a kereszten magához ölelni Fiát.
(c) Horváth István Sándor
Imádság:
Ó, Szűzanya, aki Szent Fiad testét a sírba fektetted, temesd Őt szívembe
most. Vágyva vágyik szívem, hogy sírja, börtöne, otthona legyek a
szeretetnek.
Tudom, kihűlt szív ez, hidegebb a Fiad sírját elzáró kőnél is,
könyörületességed tüzével mégis lobbantsd lángra, ó győzedelmes Szűz!
Add, békén Szent Fiadhoz közelednem, s a szeretetben oly erősen eggyé
válni vele, hogy a halál se válasszon el egymástól.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése