2018. június 10., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2018-06-10

2018. június 10. - Évközi 10. vasárnap

Abban az időben: Jézus az ő tanítványaival elment haza. Ismét olyan
nagy tömeg gyűlt össze, hogy még evésre sem maradt idejük. Amikor
rokonai ezt meghallották, odamentek, hogy elvigyék őt. Az a hír járta
ugyanis, hogy megzavarodott.
Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek, azt mondták: "Belzebub
szállta meg", és: "A gonosz lelkek fejedelmének segítségével űzi ki az
ördögöket." Ám ő magához hívta őket, és példabeszédekben szólt
hozzájuk: "Hogyan űzhetné ki a sátán a sátánt? Ha egy ország
meghasonlik önmagával, az az ország nem maradhat fenn. Ha egy család
meghasonlik önmagával, az a család nem maradhat fenn. Ha a sátán önmaga
ellen támad és meghasonlik önmagával, akkor nem maradhat fenn, hanem
elpusztul. Az erősnek házába nem törhet be senki, és nem ragadhatja el
a holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi az erőset; így viszont már
kirabolhatja a házát. Bizony, mondom nektek, hogy az emberek fiainak
minden bűnt megbocsátanak, és minden káromlást, bárhogyan is
káromkodnak. De aki a Szentlelket káromolja, az soha nem nyer
bocsánatot, azt örökös bűn terheli." (Azért mondta mindezt Jézus), mert
azt terjesztették: "Megszállta a tisztátalan lélek."
Közben anyja és testvérei is odaértek. Megálltak kint, üzentek érte és
hívatták. Körülötte tömeg ült. Azt mondták neki: "Anyád és testvéreid
keresnek téged odakint." Ő így válaszolt: "Ki az én anyám és kik az én
testvéreim?" Aztán végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön, ezt
mondta: "Íme, ezek az én anyám és testvéreim. Mindaz, aki Isten
akaratát cselekszi, az az én testvérem, nővérem és anyám!"
Mk 3,20-35
Elmélkedés:
A jóság forrása
A nagypapa, amikor meglátogatta az unokáit, a legszívesebben a 4 éves
kislánnyal játszott. Ez alkalommal előkerült egy dobozból egy baba,
amelyet ha felhúztak, járni tudott. Karácsonyra kapta a nagypapától a
kislány, hetekig játszott vele nagy örömmel, mindig kellett valaki, aki
felhúzza, de idővel bekerült a dobozba és szinte teljesen
megfeledkezett róla. Amikor most újra felfedezték, azonnal felcsillant
a kislány szeme és kérte a nagypapáját, hogy segítsen neki felhúzni. A
nagypapa megtette, s a baba elindult, de valami oknál fogva kissé
bicegett. A kislány rögtön morcos lett, s most már követelte a
papájától, hogy húzza fel újra, de most is csak bicegett. Erre a
kislány felkapta, a földhöz vágta s a baba szétesett. A csörömpölésre
odajött az édesanyja, felvette a törött babát, hogy elvigye és
összerakja, megragassza, de a kislány nekiállt üvölteni, hogy adja
vissza neki a babáját, ez az ő játéka, ne vegyék el tőle. S bár a
nagypapa is próbálta csitítani, ő hatalmas hisztit vágott, mert nem
tudta elviselni, hogy elveszik tőle, amivel játszott, pedig az
édesanyja csak meg akarta javítani, amit éppen ő tett tönkre. Az eset
kapcsán felmerül a kérdés: Miért nem látta meg édesanyja segíteni akaró
szeretetét? Miért nem fogadta el azt? Bizonyára azért, mert csak az
adott pillanatra gondolt, és nem tudta elképzelni, hogy kis idő múlva
újra játszhat majd a babával.
A mai evangélium kapcsán az a kérdés merül fel bennünk, hogy miért
támad olyan gondolat az emberekben, hogy Jézus az ördöggel, a gonosz
lélekkel szövetkezve képes csodákat tenni? Micsoda lehetetlen gondolat!
Milyen furcsa elképzelés! Honnan jut egyáltalán ilyen bárkinek is az
eszébe? A bevezető történet tanulságát folytatva, talán itt is arról
van szó, hogy az emberek nem látnak tovább az adott pillanatnál, az
adott helyzetnél. Látnak egy rendkívüli cselekedetet Jézustól, nem
értik azt, nem ismerik annak hátterét, meg sem próbálják más
szemszögből vagy nagyobb távlatból értékelni a történteket, hanem
azonnal ítéletet alkotnak, gyors magyarázatot keresnek. Az ítélkezésnél
lényeges szempont, hogy mindenki magából indul ki. A jószándékú ember
általában másokról is jót feltételez, míg a rosszindulatúak mások
cselekedeteiben is rossz indítékokat látnak.
Isten mindent jónak teremtett, de az ember képes mindent elrontani.
Isten, az élet teremtője, képes a rosszat jóvá alakítani, a bennem lévő
rosszat is. Amikor a magunk vagy mások hibájából rossz körülmények közé
kerülünk, akkor egyet tehetünk: imádkozunk Istenhez a változásért, a
rossz jóvá alakulásáért. A szenvedés, a súlyos betegség is ilyen
helyzet. Nincs biztosíték arra, hogy a helyzet változni fog, főként
arra nincs, hogy rövid időn belül jóra fordul minden, mégis bizalommal
kell kérnünk és várnunk Isten segítségét. És ha ez a segítség
megérkezik, akkor nem szabad akadályoznunk annak megvalósulását, főként
akkor nem, ha Isten minket akar átalakítani.
Keresztény emberként hiszünk abban, hogy Isten a jó forrása. A bűn, a
rossz megtapasztalása a világban nem kényszeríthet minket arra, hogy
elszakadjunk a jóság forrásától, hanem éppen arra ösztönöz minket, hogy
visszatérjünk hozzá. Isten számunkra a megújulás forrása. Keressük és
tegyük meg mindig az ő akaratát, s akkor a jó növekedni fog bennünk.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Mindenható Isten! Te minden embert üdvözíteni akarsz és ezt a
szándékodat minden emberrel közlöd. Te ébreszted fel bennünk a vágyat,
hogy téged keressünk, neked szolgáljunk és földi életünk után is veled
legyünk majd az örökkévalóságban. Ugyanakkor felismerjük azt is, hogy a
gonosz lélek le akar téríteni minket az üdvösség útjáról. Segíts
minket, Istenünk, hogy a kísértéseket felismerjük és visszautasítsuk!
Segíts, hogy üdvözítő akaratod megvalósuljon és eljussunk az
üdvösségre!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180610.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum