[Napi e-vangelium] 2018-03-04

2018. március 4. - Nagyböjt 3. vasárnapja

Abban az időben, mivel közel volt a zsidók Húsvétja, Jézus fölment
Jeruzsálembe. A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és
galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott ültek. Ekkor
kötelekből ostort font, és kikergette mindnyájukat a templomból,
ugyanígy a juhokat és az ökröket is, a pénzváltók pénzét pedig
szétszórta. Az asztalokat felforgatta, a galambárusoknak meg azt
mondta: "Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát
vásárcsarnokká!" Tanítványainak eszébe jutott, hogy írva van: "Emészt a
házadért való buzgóság."
A zsidók erre így szóltak: "Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket
teszed?" Jézus azt válaszolta: "Romboljátok le ezt a templomot, és én
három nap alatt fölépítem!" A zsidók azt felelték: "Negyvenhat
esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépíted azt?" Ő
azonban testének templomáról beszélt. Amikor feltámadt a halálból,
tanítványainak eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az írásnak és
Jézus szavainak. És amíg (Jézus) a Húsvét ünnepén Jeruzsálemben volt,
sokan hittek az ő nevében, mert látták csodáit, amelyeket tett. Jézus
azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat, és nem szorult
rá, hogy bárki is tanúskodjék előtte az emberről. Tudta ő, hogy mi
lakik az emberben.
Jn 2,13-25
Elmélkedés:
Isten hajléka
Nagyböjt 3. vasárnapjának evangéliuma a templom megtisztításának
mozgalmas jelenetét állítja elénk. Egészen pontosan a templom
előudvaráról van szó, amelyet a pogányok udvarának is neveztek, ahová
még az idegenek, a pogányok is beléphettek, de a templom területére már
csak a zsidó vallásúak. Az ünnep előtt megmozdult az élet a templom
környékén. A húsvéti ünnepre a távolabbi országrészekből is érkeztek
zsidók, akiknek itt volt lehetősége arra, hogy pénzt váltsanak, a
templomadót ugyanis csak a helyi pénzben lehetett megfizetni. Ez
magyarázza a pénzváltók jelenlétét a templom előcsarnokában. Ezen kívül
itt lehetett megvásárolni azokat az állatokat, amelyek az
áldozatbemutatáshoz kellettek. Érthető, hogy a távoli helyekről nem
hoztak magukkal áldozati állatokat az emberek, hiszen azokat itt is meg
tudták vásárolni.
Jézus fellépése nem tűr ellenkezést vagy ellentmondást. Isten házából,
a jeruzsálemi templomból a legnagyobb határozottsággal távolít el
mindent, ami nem része az istentiszteletnek, ami méltatlan ehhez a
helyhez. A kiűzött kereskedők nem tiltakoznak, hanem szó nélkül
távoznak, s ezzel elismerik, hogy tényleg semmi keresnivalójuk nem
volna itt. Jézus a próféták tekintélyével és határozottságával lép fel,
mint akinek joga van e helyen rendet tenni, hiszen ő Isten küldötteként
cselekszik. Ugyanakkor még ennél is többről van szó, hiszen Jézus az
Isten Fiaként birtokba veszi Atyjának házát, azaz cselekedetével, a
templom megtisztításával rejtett módon arra utal, hogy ő az Isten Fia,
azé az Istené, akinek lakóhelye a jeruzsálemi templom. Az épületet
Jézus visszaadja eredeti rendeltetésének, az istentiszteleti
szertartásoknak.
Miközben a kereskedők távoznak, megjelennek azok, akik kérdőre vonják
az Urat cselekedete miatt. Minden bizonnyal a templomőrség tagjai ők,
akiknek az a feladatuk, hogy biztosítsák a rendet, a szertartások
zavartalanságát. Ezt kérdezik Jézustól: "Miféle csodajelet mutatsz,
hogy ezeket teszed?" Tulajdonképpen ők sem Jézus tettét kifogásolták,
hanem jelet kértek tőle annak igazolására, hogy joga van beleszólni a
vallási életbe, a templom rendjébe. Kérdésükre Jézus prófétai választ
ad, amelyben saját halálát jövendöli meg: "Romboljátok le ezt a
templomot, és én három nap alatt fölépítem!" Ettől kezdve élesen
szétválik a kérdezők és Jézus gondolkodása. A kérdezők ugyanis a
templom épületére gondolnak, a kőből készült építményre, amit
lehetetlenség három nap alatt felépíteni, fel is idézik, hogy
negyvenhat évnyi munkával épült fel a templom. Jézus viszont saját
testéről beszél, amit lerombol a halál, az emberi gonoszság, de
újjáépül. Újjászületik a feltámadás által a kereszthalál utáni harmadik
napon. Az Úr jelképes mondásának értelmét nem értik, nem érthetik még a
kérdezők. A keresztény közösség már a kezdeti időkben is úgy emlékezik
vissza Jézusnak erre a mondására, mint utalásra az ő feltámadására.
Jézus egy másik templomot is szeretne felépíteni, a mi lelkünk
templomát és abból az Egyház közösségét. Mi vagyunk azok az "élő
kövek", akiből felépül a krisztusi közösség. Ahogyan egykor
megtisztította a templomot, ugyanúgy minket is megtisztít bűneinktől,
hogy lelkünk méltó hajléka, méltó otthona legyen Istennek.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézus! Rombold le bennünk a bűn ingatag építményét, amelyet mi
oly szorgosan építünk, valahányszor megszegjük Isten parancsait!
Rombold le bennünk azt a falat, amelyet mi emelünk azért, hogy
elszigeteljük magunkat Isten szeretetétől! Rombold le lelkünkben azokat
az akadályokat, amelyek meggátolják Isten szeretetének felismerését!
Építsd fel lelkünk templomát, amely egészen tiszta és méltó hajlék
lehet Isten számára! Építsd fel belőlünk az Egyház közösségét, amely
otthona lehet mindazoknak, akik Istent keresik.


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180304.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/