[Napi e-vangelium] 2017-11-26

2017. november 26. - Vasárnap, Krisztus, a mindenség királya

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Amikor az Emberfia
eljön az ő dicsőségében, összes angyalának kíséretében, és helyet
foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő
pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a
juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a
baljára.
Azután a király így szól a jobbján állókhoz: "Jöjjetek, Atyám áldottai,
vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert
éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok;
idegen voltam, s ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok;
beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti
meglátogattatok!" Erre megkérdezik tőle az igazak: "Uram, mikor láttunk
téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni
adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy
ruhátlanul, hogy betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy
börtönben, hogy meglátogattunk volna?" Akkor a király így felel:
"Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is
tettetek, velem tettétek!"
Ezután a balján állókhoz szól: "Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az
örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam,
és nem adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen
voltam, s nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be;
beteg voltam és börtönben sínylődtem; s ti nem látogattatok meg engem!"
Erre ők is megkérdezik: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy
szomjazni, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem
siettünk a segítségedre? Ő pedig ezt feleli majd nekik: Bizony, mondom
nektek: Amit e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem tettétek!
Ezek akkor az örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre.
Mt 25,31-46
Elmélkedés:
Isten él bennünk!
Krisztus Király ünnepén az evangélium a végső számonkérést állítja
figyelmünk középpontjába. Nincs itt szó arról, hogy Jézus egy
példabeszédet vagy egy kitalált történetet mondana, hanem egyszerűen
elmondja azt, hogy mi várható az ember életének megítélésekor. Halálunk
és az új életre való feltámadásunk után Isten színe elé kerülünk és
számot adunk egész földi életünkről, annak cselekedeteiről. Aki
gyakorolta az irgalmasság cselekedeteit embertársa iránt, azaz enni
adott az éhezőknek, inni adott a szomjazóknak, befogadta az idegeneket,
ruhát adott a nélkülözőknek, gondját viselte a betegeknek vagy törődött
a börtönben lévőkkel, az jutalmul elnyeri az örök boldogságot.
Jócselekedeteit az Úr úgy veszi, mintha személyesen neki tette volna.
Ezért mondja: "Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül
eggyel is tettetek, velem tettétek!" Akik viszont elmulasztják a
felebaráti szeretetnek ezeket a cselekedeteit, azok örök büntetést
érdemelnek. Nekik szól az Úr szava: "Amit e legkisebbek egyikével nem
tettetek, velem nem tettétek!"
Érdemes komolyan vennünk azt, hogy Isten minden létezőt szeretetből
teremtett és talál benne valami szeretnivalót, és ez különösen is igaz
legfőbb teremtményére, az emberre. Ha azt hangoztatom, hogy nincs közöm
a másik emberhez, nincs közös dolgom vele, teljesen hidegen hagynak az
ő gondjai és engem nem érintenek az ő problémái, akkor tulajdonképpen
azt állítom, hogy nem találok benne semmi szeretnivalót. De ha Isten
talál benne, akkor én miért nem? Amikor kialakul bennem valamiféle
ellenszenv, ellenérzés a másik ember iránt, akkor kizárom őt a
szeretetemből. De ha Isten minden ember felé kiárasztja szeretetét,
akkor én miért nem tudok mindenki felé szeretettel fordulni?
Amikor elfordulok embertársamtól, akkor semmibe veszem Krisztus szavát,
aki benne él a másik emberben. És ha nem tudom észrevenni a másik
személyben Krisztust és nem tudom felfedezni a másik ember arcán
Krisztus arcvonásait, akkor hogyan várhatom el másoktól, hogy ők
felismerjék a bennem élő Istent? Hiszen éppen elidegenedésem,
elfordulásom, elzárkózásom a másik embertől torzítja el rajtam az
istenképiséget. Ki kell mondanunk őszintén: amikor elfordulok
embertársamtól és megtagadom tőle a szeretetet, akkor magától Istentől
fordulok el. Ha valami visszataszítót, kellemetlent találok
embertársamban, akkor Istenhez nem akarok közeledni.
Ennek kimondása elindíthat egy új úton. Elindulhatok azon az úton, hogy
megújítsam kapcsolatomat Istennel és embertársaimmal. Ha felismerem a
problémát és belátom hibámat, akkor van esélyem arra, hogy megoldást
találjak. Mert miközben nyugtalanít, hogy azért nincsenek rendben
emberi kapcsolataim, mert Istennel sincs rendben a kapcsolatom,
elkezdek keresni. Elkezdem keresni az igaz Istent. Elkezdem keresni
Istent, aki jelen van minden emberben. Bennem is. Bűneim, emberektől
való elfordulásaim, gyengeségeim ellenére is jelen van bennem. Tanítani
akar, formálni szeretne, utat akar mutatni nekem. Ha engedem, hogy
Isten bennem éljen, felragyogjon életemben az ő jósága és szeretete,
akkor ezt fogom továbbadni mások felé, mert elhiszem, hogy minden
emberben van szeretnivaló és Isten rajtam keresztül akarja gyakorolni
szeretetét. Isten él bennünk! Bennem is és embertársaimban is.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Uram, Jézusom! Te vagy a mindenség királya! Hittel várom eljöveteledet
és a veled való találkozást. Tudom, hogy életem nagyszerű lehetőség
arra, hogy embertársaim segítésével kimutassam irántad való
szeretetemet. Mindenkiben, de főként a szegényekben, a segítségre
szorulókban téged akarlak látni, a te arcodat szeretném felfedezni,
neked igyekszem segíteni. Segíts, hogy soha ne mulasszam el a
segítségnyújtást és jócselekedeteim érdemként számítsanak majd a végső
ítéleten!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171126.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/