2017. szeptember 10., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2017-09-10

2017. szeptember 10. - Évközi 23. vasárnap

Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: "Ha testvéred vétkezik
ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt. Ha hallgat rád,
megnyerted testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád, vigyél magaddal egy
vagy két társat, hogy kettőnek a tanúbizonysága vagy háromé tanúsítsa a
dolgot. Ha rájuk sem hallgat, mondd meg a hívek közösségének. Ha a
hívek közösségére sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy
vámos.
Bizony mondom nektek: Amit megköttök a földön, meg lesz kötve a
mennyben is; és amit feloldotok a földön, fel lesz oldva a mennyben is.
És bizony mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a
földön és úgy kérik, megkapják azt mennyei Atyámtól. Mert ahol ketten
vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük."
Mt 18,15-20
Elmélkedés:
Az Egyház az otthonunk
A mai vasárnap evangéliumában Jézus az emberek közötti nézeteltérés
megbeszélésének és elrendezésének módjáról ad tanítást. Javaslata
szerint első lépésben négyszemközt, személyesen kell megbeszélni a
dolgot. Ha ilyen módon nem sikerül eloszlatni a viszályt, akkor mások
bevonásával kell azt megpróbálni. Ha ez sem vezet eredményre, akkor a
nagyobb közösség közreműködésével kell megszüntetni az egymás közti
veszekedést. A problémamegoldásnak ez a fokozatosság elvét szem előtt
tartó, békés útja nem csak a keresztények számára, hanem másoknak is
járható út a nézetkülönbségek megszüntetésére.
Az tud megbántani minket, annak a helytelen viselkedése okoz fájdalmat
nekünk, akivel kapcsolatban vagyunk. A kiengesztelődés és a megbocsátás
arra irányul, hogy ez a kapcsolat a jövőben is fennmaradjon. Jól tudjuk
tapasztalatainkból, hogy ha két személy között nem működik a
bocsánatkérés és a megbocsátás, akkor megszűnik a köztük lévő szeretet,
megszűnik kapcsolatuk. Így vagyunk ezzel embertársainkkal és Istennel
egyaránt. Ha veszélybe kerül a kapcsolatunk, amely továbbra is fontos
nekünk, akkor bocsánatot kérünk és megbocsátunk, s ezzel a szándékunk,
hogy a törés, a szakadás megszűnjön. A kölcsönös kiengesztelődéshez
erőt adhat az a tapasztalat, hogy a megbocsátás után elmélyül az egymás
iránti szeretet, megerősödik a személyek közti szeretetkapcsolat.
Jézus tanítása alapján érdemes mindezt kiszélesíteni az egyes személy
és a közösség kapcsolatára is, azaz konkrétan a hívő keresztény ember
és az Egyház kapcsolatára. Mi ennek a kapcsolatnak az alapja és
lényege? A megkeresztelt ember az Egyház tagja. Önmagában az a tény,
hogy egy szervezetnek a tagjai vagyunk nem jelenti azt, hogy
elkötelezzük magunkat mellette, mindenben egyetértünk célkitűzéseivel,
s egyáltalán nem biztos, hogy odaadjuk életünket céljainak
megvalósításáért. Abból érdemes kiindulnunk, hogy mind a megkeresztelt
ember, mind az Egyház közössége Istenhez tartozik. Isten meghívja az
egyes személyeket, hogy éljenek vele szeretetközösségben, ugyanakkor
Isten közösséget, valódi szeretetközösséget akar létrehozni az
emberekből. Ezt a közösséget nevezzük Egyháznak. Az isteni
megszólításra tehát mindenkinek személyesen kell válaszolni, s
mindenkinek egyéni felelőssége, hogy elfogadja-e az Isten által
felkínált boldogságot, az üdvösséget. Ugyanakkor az Egyház olyan
közösség, amelynek tagjait Isten meghívja, maga köré gyűjti és magához
kapcsolja, hogy élő közösséggé váljanak. A hívő ember és a közösség
kapcsolatának egyik alapja tehát az, hogy mindkettő Istenhez tartozik.
A kapcsolatot másrészt megalapozza, hogy mind a hívő emberben, mind az
Egyházban benne él, jelen van az Isten. Erről a következőket mondja
Jézus: "ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok
közöttük." Nem az formál minket közösséggé, hogy azonos az érdeklődési
körünk, hanem hogy velünk van és bennünk él az Isten. Ha csupán a közös
érdeklődés vagy tevékenység kötne össze minket, akkor inkább
hasonlítanánk egy sportegyesülethez, mintsem hogy Isten népének
tarthatnánk az Egyházat.
Az Egyház mindannyiunk otthona. Tegyük egyre inkább otthonossá,
családiasabbá, hogy meghívhassuk ebbe a közösségbe azokat, akik hit
nélkül élnek, hogy itt ők is rátaláljanak Istenre.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Uram, Jézus Krisztus! A te szereteted jele és eszköze szeretnék lenni.
Adj nekem alázatot, hogy a hibát először mindig magamban keressem, s
kész legyek elindulni a jó úton. Elsősorban nem másokon, hanem magamon
szeretnék változtatni, hogy egészen olyan legyek mint te: irgalmas és
megbocsátó minden emberhez. Adj nekem alázatot, amikor mások
figyelmeztetnek engem és adj erőt, hogy megváltozzak! Szüntess meg
minden békétlenséget és viszálykodást közösségünkben, hogy testvéri
szeretetben éljünk egymással!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170910.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum