[Napi e-vangelium] 2017-09-11

2017. szeptember 11. - Hétfő

Jézus az egyik szombaton elment a kafarnaumi zsinagógába, és tanítani
kezdett. Volt ott egy jobb kezére béna ember. Az írástudók és a
farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton; hogy aztán
okot találjanak a vádaskodásra. Ő azonban ismerte gondolataikat.
Megszólította tehát a béna kezű embert: "Kelj fel, és állj ide a
középre!" Az felkelt és odaállt. Jézus akkor hozzájuk fordult: "Kérdem
tőletek: Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy
pusztulni hagyni?" Végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez:
"Nyújtsd ki a kezedet!" Az megtette, és meggyógyult a keze. Erre
esztelen harag szállta meg őket, és arról kezdtek tanakodni, hogy mit
tegyenek Jézussal.
Lk 6,6-11
Elmélkedés:
Jézus korában a szombati nap szent volt, a nyugalom napja, amely napon
nem volt szabad dolgoznia senkinek. Ez a törvény elsősorban a fizikai
munkára vonatkozott. Éppen ezért nehezen érthető számunkra, hogy egy
beteg ember meggyógyítását miért lehetett olyan munkának vagy
tevékenységnek tekinteni, amelyet nem volt szabad szombaton megtenni.
A béna ember meggyógyítása különleges abból a szempontból, hogy itt
Jézus tulajdonképpen nem tesz semmit. Nem érinti meg a beteg testrészt,
nem teszi kezét a betegre, nem alkalmaz semmilyen gyógyító formulát,
mint más esetekben, sőt, még nem is imádkozik a gyógyítást megelőzően.
Jézus tehát nem tesz semmit, nem tesz egyetlen mozdulatot sem, nem
végez fizikai munkát, amivel megszegné a szombatot, hanem csupán
szavának erejével gyógyít. Egyszerűen azt mondja a betegnek, hogy
nyújtsa ki a kezét, s amikor ő ezt megteszi, akkor bekövetkezik a
csoda. Mivel Jézus nem tesz semmit, ezért "esztelen harag" szállja meg
azokat, akik vádolni akarták.
A történet emellett azt is tanítja, hogy emberi előírások nem
akadályozhatják meg Jézust a jócselekedetek és gyógyítások
végrehajtásában. A csodák olyan jelképes cselekedetek, amelyek egyrészt
Jézus isteni, természetfeletti hatalmát jelzik, másrészt Isten
jóságáról tanúskodnak.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Hálát adunk néked, Atyánk, az életért és tudásért, melyet
kinyilatkoztattál nekünk a Te szolgád, Jézus által! Dicsőség néked
mindörökké! Ahogyan e kenyértöredékek szét voltak szóródva a hegyeken
és eggyé váltak összegyűjtve, úgy gyűljön össze egyházad királyságodban
a Föld határairól! Mindenható Uralkodónk, ki mindent nevedért
teremtettél, ételt és italt adtál az embereknek, hogy élvezzék, nekünk
pedig lélek szerinti ételt és italt adtál, és örök életet Szolgád
által. Dicsőség néked mindörökké!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170911.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/