[Napi e-vangelium] 2017-06-18

2017. június 18. - Krisztus szent teste és vére: Úrnapja

Abban az időben így beszélt Jézus a zsidó tömeghez: "Én vagyok a
mennyből alászállott, élő kenyér. Aki ebből a kenyérből eszik, örökké
fog élni. Az a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért."
Vita támadt erre a zsidók között: "Hogyan adhatja ez testét eledelül
nekünk?" Jézus így felelt nekik: "Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem
eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet
bennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök
élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem
valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és
issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem az élő
Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik,
énáltalam él. Ez az égből alászállott kenyér! Nem az, amelyet atyáitok
ettek és meghaltak! Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él!" Így tanított
Jézus a kafarnaumi zsinagógában.
Jn 6,51-58
Elmélkedés:
Örökké termő búzakalász
A magvetőről, Jézus egyik csodálatos példabeszédéről tanulunk a
hittanórán. Kitalálok a gyerekeknek egy történetet az örökké termő
búzakalászról, amelyet csak egyszer kell elvetni, utána állandóan csak
nő és szüntelenül újabb és újabb kalászokat érlel. Persze ezt is kell
gondozni, öntözni és gyomlálni, de megéri a fáradozás, hiszen
folyamatosan lehet aratni a kalászokat. A gyerekek szeme felcsillan a
különleges búza hallatán, ámulva hallgatják a történetet, amelyet aztán
még jobban kiszínezek, a végére már szőlőt, mandulát és mindenféle
gyümölcsöt is terem. A gyerekek közül senkinek sem jut eszébe
közbevetni, hogy ilyen búza nem is létezik, mert mindannyian megértik,
hogy a történet Isten üzenetéről szól, amely százféle gyümölcsöt terem
bennünk. Végül azt a feladatot kapják, hogy rajzolják le az örökké
termő búzakalászt. Nem kell őket bíztatni, rajzolnak ők mindenféle
gyümölcsöt, olyanokat is, amiket én nem említettem, de ez így van
rendjén. Közben nézem a készülő rajzokat. Többen még az eget is
megrajzolják, egészen odáig magasodik a különleges búza. Észreveszem,
hogy az egyik kislány rajzán nem a földből, nem alulról nő ki a
búzakalász. Kérdezem tőle, nem volna-e jobb fordítva? Ő megerősíti,
hogy ilyen különleges, örökké termő búza csak az égből nőhet, egyedül
Isten ajándéka lehet. Örültem, hogy megértette a lényeget. Lám, egy
gyermek még azt is megsejti, amit én felnőttként kimondani sem tudok.
A mai napon Krisztus szent testét és vérét ünnepeljük, azt a titkot,
hogy az Úr valóságosan jelen van az Oltáriszentségben. Nem csak Isten
szívünkbe ültetett igéjét hasonlíthatjuk örökké termő búzakalászhoz,
hanem az Oltáriszentséget is. Ez a kép, ez a hasonlat több szempontból
is igaz módon világítja meg az Oltáriszentség titkát. Soha meg nem
fogyatkozó isteni ajándékról van itt szó, amely szüntelenül
rendelkezésünkre áll. Nem kell rá várnunk, hanem nap mint nap magunkhoz
vehetjük Krisztus testét, hogy lelkünk tápláléka legyen. Az
Oltáriszentség olyan eledel számunkra, amely összeköt minket Istennel
és egyesít Krisztussal. Erőt adó táplálék, amely Isten dicsőítésére
indít minket és felébreszti bennünk a hála érzését. Gondoljunk arra,
hogy mekkora titok az Oltáriszentség, emberi ésszel fel nem fogható a
végtelen Isten jelenléte a kicsiny darab kenyérben, miként
felfoghatatlan számunkra az is, hogy a kicsiny magból hogyan fejlődik
ki a kalászt termő növény. És ott van az áldozat, az önfeláldozás. A
földbe hullva a búzaszemnek meg kell semmisülnie, meg kell halnia, hogy
egy új növény születhessen belőle. Éppen így Krisztusnak is fel kellett
áldoznia önmagát, hogy új életre támadhasson fel. Az ő áldozata, halála
és feltámadása is benne rejtőzik az Oltáriszentségben. Isten örömteli
feltámadással válaszol az ember önpusztító bűnös életére és megadja
nekünk a lelki újjászületést. E szentség vétele, a szentáldozás éppen
azért önt erőt és örömet a szívünkbe, mert egyesülhetünk Krisztussal.
De legfőképpen úgy kell tekintenünk az Eucharisztiára, mint égből jövő
ajándékra, Isten ajándékára. Olyan ajándékra, amely túlmutat a földi
életen és az örök életet jelenti számunkra. Ne csak imádjuk és
dicsőítsük az Oltáriszentségben jelenlévő Istent, hanem vegyük őt
magunkhoz a szentáldozásban. Az Oltáriszentség örökké termő és örök
életet termő búza, élő kenyér és ajándék számunkra.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Hisszük, hogy jelen vagy az Oltáriszentségben.
Hisszük, hogy valóságosan és maradandóan jelen vagy az átváltoztatott
kenyérben és borban. Hisszük, hogy testedet és véredet adod nekünk,
amikor szentáldozáshoz járulunk. Hisszük, hogy bennünk való jelenléted
átalakít minket, hogy hozzád hasonlóvá váljunk. Hisszük, hogy a
szentáldozás egyesülés veled. Hisszük, hogy a szentáldozás összeköt
minket egymással is. Egységet teremtő szentség ez. Azáltal, hogy te
bemutatod áldozatodat és önmagadat az örök élet kenyereként adod
nekünk, egy új közösséget, az Egyház élő közösségét hozod létre
belőlünk.
________________________________
Aktuális:
Győr belvárosában rendezik meg 2017. június 25-27. között a Katolikus
Társadalmi Napokat, amelynek amelynek idei mottója: A családban megélt
szeretet öröme az Egyháznak is öröme.
A rendezvény tartalmas és szórakoztató időtöltést kínál minden
korosztály számára. Az örömteli együttlét mellett aktuális társadalmi
kihívásokra, mindannyiunkat foglalkoztató kérdésekre is kaphatunk
válaszokat. Minden program ingyenes. Mindenkit szeretettel várnak a
szervezők.
25-én, vasárnap délután nemzetközi konferenciát is tartanak, amelyen a
részvétel ingyenes, de a terem befogadó képessége miatt előzetes
regisztrációhoz kötött. A rendezvény részletes programja itt olvasható:
https://kattars.hu/program/kattars-2017


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170618.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/