A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak
hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha
kezetekbe juttatom Jézust?" Azok harminc ezüstöt ígértek neki. Ettől
kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa őt nekik. A
kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel
fordultak Jézushoz: „Hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?" Ő így
felelt: „Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki:
A Mester üzeni: Közel van az én időm; tanítványaimmal nálad költöm el a
húsvéti vacsorát." A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik,
és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét
tanítvánnyal asztalhoz telepedett. Miközben ettek, így szólt hozzájuk:
„Bizony mondom nektek, közületek egyvalaki elárul engem!" Erre nagyon
elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: „Csak nem én vagyok az, Uram?" Ő így
válaszolt: „Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. Az
Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát
elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!" Erre
Júdás, az áruló is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, Mester?" Ő így
felelt: „Te magad mondtad!"
Mt 26,14-25
Elmélkedés:
Nagy különbség van Júdás pénzért vállalt áruló tette és Péter félelemből
háromszor is kimondott tagadó szavai között. Az egyikből nincs
felemelkedés, a másik az evangélium egyik legszebb szeretet-vallomását
eredményezi a feltámadás után. A különbség a két apostol Jézushoz való
kapcsolatából fakad.
Mi köt engem Jézushoz? Milyen a kapcsolatom vele, aki ma aggódva kérdezem:
csak nem én vagyok az, aki elárulja az Urat? A kevély magabiztosság nem
ment meg és nem szünteti meg a bennünk lévő gyengeséget. Nem szabad
tökéletesnek és szilárdan állónak tartani magunkat, hanem ismernünk kell
hibáinkat és gyarlóságainkat. A felemelkedés feltétele a helyes önismeret
és a bűnbánat.
Krisztus mellett lenni addig sikertörténet az apostolok számára, amíg meg
nem kezdődik az Úr szenvedése. Júdás ekkor már nem vállalja a közösséget
Mesterével és megtagadja a közösséget apostoltársaival. A többi apostolt
is megrendítette a szenvedés és a kereszthalál. Hitük, reményük,
kitartásuk jutalma a feltámadás öröme lett, amely egészen új szempontba
állította az Úr halálát, megértették, hogy a megváltás így valósult meg.
Keresztünk hordozása azt jelenti, hogy szabadon Istennek adjuk magunkat és
minden nap döntést hozunk Isten mellett.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Jézusom, kit szívemből szeretek, tudom, hogy nincs gyümölcse lelkemnek, ha
Szentlelkednek harmata nem öntözi és szereteted sugara nem melegíti;
kérlek, légy irgalmas hozzám, végy szerető karodra és gyullaszd föl bennem
Lelkednek tüzet. Íme: testemet és lelkemet neked adom, legyen a tiéd.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170412.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése