Az utolsó vacsorán Jézus mélyen megrendült lelkében, és újból
kijelentette: „Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul engem."
Erre a tanítványok tanácstalanul egymásra néztek, mert nem tudták, kiről
mondta ezt. A tanítványok közül az egyik, akit Jézus szeretett, a vacsora
alatt Jézus mellett ült. Simon Péter intett neki: „Kérdezd meg, kiről
beszél!" Ő Jézushoz fordult, és megkérdezte: „Uram, ki az?" Jézus így
felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom." Ezzel bemártotta a falatot
(a tálba) és karióti Júdásnak, Simon fiának nyújtotta. A falat után
mindjárt belészállt a sátán. Jézus ennyit mondott neki: „Amit tenni
akarsz, tedd meg mielőbb!" Az asztalnál ülők közül senki sem értette,
miért mondta ezt neki Jézus. Egyesek azt hitték, hogy – mivel Júdásnál
volt a pénz – Jézus megbízta: „Vedd meg, amire szükségünk lesz az
ünnepen!" Mások pedig (azt gondolták), hogy adjon valamit a szegényeknek.
Miután Júdás átvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.
Júdás távozása után Jézus ezeket mondta: „Most dicsőült meg az Emberfia,
és az Isten is megdicsőült benne. Ha pedig az Isten megdicsőült benne, az
Isten is meg fogja őt dicsőíteni önmagában, sőt hamarosan megdicsőíti.
Gyermekeim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok engem, de
amint a zsidóknak megmondottam, most nektek is megmondom: ahová én megyek,
oda ti nem jöhettek." Erre Simon Péter megkérdezte: „Uram, hová mégy?"
Jézus így válaszolt: „Ahová én megyek, oda most nem jöhetsz velem, de
később követni fogsz." Péter azonban erősködött: „Uram, miért ne
követhetnélek most? Az életemet is odaadom érted." Jézus ezt felelte neki;
„Életedet adod értem? Bizony, bizony, mondom neked, mire a kakas
megszólal, háromszor tagadsz meg engem."
Jn 13,21-33.36-38
Elmélkedés:
Amikor az utolsó vacsorán Jézus megtöri a kenyeret és övéinek adja, majd
ragaszkodik ahhoz, hogy mindenki egy kehelyből igyon, ezt azért teszi,
mert az apostoloknak meg kell mutatniuk, hogy hűségesen megtartják a
Jézussal való közösséget. Péter erősködése, majd későbbi tagadása azt
mutatja, hogy Jézus számára nem a szavakkal való megvallás vagy megtagadás
a fontos, hanem az egységet kifejező cselekedet. Amikor a szentmisében
Krisztus testét magunkhoz vesszük, akkor kifejezzük a vele való
közösségvállalást. Amikor a szentáldozáskor mindannyian ugyanabból a
kenyérből, Krisztus testéből eszünk, akkor az is tudatosul bennünk, hogy
Krisztus Egyházának egyetlen közösségébe tartozunk.
Az Egyház a kezdetek óta vallja, hogy Krisztus teste, az Eucharisztia a
közösség forrása és megjelenése. Jézus szenvedéstörténete azt tanítja
nekünk, hogy sorsközösséget kell vállalnunk az Úrral. Ha közösséget
vállalunk vele halálában, akkor részesedni fogunk feltámadásában is. Az
Oltáriszentség által olyan élet- és szeretetközösségbe kerülünk
Krisztussal, amely egyúttal életközösség a Szentháromsággal. Amikor részt
veszünk a szentmisén, az Eucharisztia ünneplésén, akkor nem egyszerűen
csak emberi közösséget alkotunk, hanem Krisztus válik jelenvalóvá ebben a
közösségben.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus, te mindig meghallgatsz minket, bár emberi szavaink
nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki fejlődésünkhöz. Hittel és
bizalommal fordulunk hozzád, és kérünk, hogy adj meg nekünk mindent, ami
üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és hálával tartozunk neked azért, mert
gondunkat viseled és segítesz minket, hogy eljussunk az üdvösségre.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170411.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése