Abban az időben: Keresztelő János megjelent Judea pusztájában, és így
tanított: „Térjetek meg, elközelgett a mennyek országa!" Ő volt az, akiről
Izajás próféta ezt mondta: A pusztában kiáltónak szava:
Készítsétek elő az Úr útját,
tegyétek egyenessé ösvényeit!
János öltözéke teveszőrből készült, és bőrövet viselt a derekán. Sáska és
vadméz volt az étele. Kivonult hozzá Jeruzsálem, egész Judea és a Jordán
vidéke. Megvallották bűneiket, és ő megkeresztelte őket a Jordán folyóban.
Amikor látta, hogy sok farizeus és szadduceus is jön hozzá
megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: „Viperák fajzata! Ki indított
benneteket arra, hogy meneküljetek a közelgő harag elől? Teremjétek hát a
bűnbánat méltó gyümölcsét! És ne higgyétek, hogy közben azt
gondolhatjátok: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek: Isten ezekből a
kövekből is tud Ábrahámnak fiakat támasztani. A fejszét ráhelyezték már a
fák gyökerére: Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, mely jó gyümölcsöt nem
terem! Én csak vízzel keresztellek titeket a bűnbánatra, de aki énutánam
jön, az erősebb nálam; arra sem vagyok méltó, hogy a saruit hordozzam. Ő
Szentlélekkel és tűzzel keresztel meg titeket; kezében tartja már a
lapátot, hogy kitakarítsa szérűjét. A búzát magtárba gyűjti, a pelyvát
pedig olthatatlan tűzben elégeti!"
Mt 3,1-12
Elmélkedés:
A pusztában kiáltó szó
Minden művész vagy tudós ember végigjárja a maga fejlődésének útját, amely
valahol ott kezdődik, hogy rácsodálkozik mások alkotására. Megragadja őt a
művészi szépség vagy a tudományos eredmény, és felébred benne a vágy, hogy
ő is hasonló értéket hozzon létre. Ehhez persze éveken át kell tanulnia,
dolgoznia, küzdenie. Kezdetben még másokat utánoz, az általa eszményinek
tartottakat másolja, a legkiválóbbakat választja mesterének, majd egy idő
után már próbál kibújni az ő árnyékukból. Próbálja felülmúlni mestereit, s
végül, ha valóban párosul benne a tehetség és a szorgalom, előbb-utóbb
rátalál a maga útjára, önálló művészi alkotásokat hoz létre vagy új
tudományos eredményeket ér el. A művészi alkotói vágy, az új meglátásokat
hozó felfedezői kíváncsiság, az önálló személyiséget megmutató törekvés
dicsérendő minden művészben és tudósban.
Ehhez hasonló fejlődési folyamatot a vallásosság útján, a hit útján, Isten
megismerésének és a vele való egyesülésnek az útján is átélünk, bár a
folyamat végső eredménye itt nem a teljes önállóság és függetlenség,
hiszen a végtelen és mindenható Istent emberi képességeinkkel nem tudjuk
felülmúlni. A lelki fejlődés célja az, hogy egyre jobban hasonlítsunk a
szent Istenhez, aki az életszentségre hív minket. Ezen az úton sokszor
megtapasztaljuk esendőségünket, gyengeségeinket, bűnösségünket. A
tapasztalat azt mutatja, hogy sokan már az elején megállnak az
életszentség útján, és nem éreznek magukban erőt a továbbhaladáshoz.
Akár éppen megtorpanunk, akár lelkesen haladunk az életszentség útján, új
erőt adhat nekünk Keresztelő Szent János buzdítása és életmódja.
Mondhatnánk, hogy a maga útját járta. Nem városban vagy kisebb
településen, nem a társadalom többi tagjával együtt él, hanem lakhelyéül a
pusztát választotta. Öltözete egészen egyszerű, minden pompát nélkülöz. Az
étkezés tekintetében megelégszik azzal, amit a természet, a puszta ad
neki, sáskát és vadmézet eszik. Mindezeket ne tekintsük különcségnek,
hiszen kortársai sem így vették, hanem személyében felismerték a prófétát,
az Isten által küldött embert, akinek szavára érdemes odafigyelni. Ilyen
módon furcsa életmódja felhívás volt a nép számára, hogy felfigyeljenek
rá, elmenjenek hozzá és meghallgassák Isten üzenetét. Keresztelő János
valójában mégsem a maga útját járta, hanem azt tette, amit Isten kért
tőle.
János fellépését egy olyan időszak előzte meg, amikor Isten hosszú időn
keresztül nem küldött prófétákat a választott nép számára. Az
evangéliumban szereplő pusztaság ebben az értelemben nem csupán azt a
helyet jelöli, ahol János él és tanít, hanem utal az időre is, azaz a
csend korszakát követően most János által újra felhangzik Isten üzenete.
János tudatában van annak, hogy milyen ellentétben áll Isten szentsége és
a nép bűnös életmódja, ezért üzenete inkább fenyegetés, mintsem
vigasztalás. Szavai szerint egyetlen bűnös sem kerülheti el Isten
büntetését. A jogos isteni ítélettől való megmenekülés egyetlen lehetősége
a megtérés, a bűnbánat, az életmód gyökeres megváltoztatása. Ezért gondol
János úgy az eljövendő üdvözítőre, mint az isteni ítélet végrehajtójára.
Ez a kép a Megváltó születésével és Jézus fellépésével módosul. Lassan
megértjük, hogy az irgalmas Isten Jézus személyében nem az embereket
elítélő és megbüntető megváltót küldött, hanem valódi szabadítót, aki a
megbocsátás örömhírét hirdeti.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus Krisztus! Egykor az emberek a puszta csendjében nem hallottak
mást, mint Keresztelő János szavát. Ez a szó az Isten törvényeinek útjára
való visszatérésre, a bűnbánatra, a megtérésre szólította fel őket. Arra,
hogy megtisztulva készüljenek a Megváltó jövetelére, amely már egészen
közel van. Az emberek az Isten küldöttének közelségében és a pusztaság
csendjében megérezték bűneik súlyát. A puszta csendjében megértették a
bűntől való szabadulás, a bűnös élettel való szakítás fontosságát. A
puszta csendje megmutatta számukra a bűntől való szabadulás útját. Vezess
engem is abba a pusztába, ahol megtisztulhatok és találkozhatok veled!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161204.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése