Abban az időben vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A
farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt, és azt mondták: „Ez szóba
áll a bűnösökkel és együtt étkezik velük."
Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: „Ha közületek valakinek
száz juha van, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a
kilencvenkilencet, s nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem
találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja
barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: „Örüljetek velem, mert
megtaláltam elveszett juhomat." Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz
a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs
szüksége megtérésre.
Ha pedig egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem
gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg
nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit meg a
szomszédasszonyokat, és azt mondja: „Örüljetek velem, mert megtaláltam
elveszett drachmámat." Mondom nektek, az Isten angyalai is éppen így
örülnek majd egy megtérő bűnösnek."
Lk 15,1-10
Elmélkedés:
Szent Lukács evangéliumának 15. fejezete három példabeszédet tartalmaz az
isteni irgalmasságról. Az első az elveszett bárányról, a második az
elveszett pénzről, a harmadik az elveszett, tékozló fiúról szól. A mai
evangéliumban az első kettőt olvassuk. Mindhárom példabeszéd arra szólít
fel minket, hogy járjuk végig azokat az utakat, amelyeket a történetek
szereplői. Képzeljük magunkat annak a pásztornak a helyébe, aki
észreveszi, hogy a nyájból egy bárány hiányzik. Azonnal indul s nem
nyugszik addig, amíg meg nem találja és a nyájhoz vissza nem viszi az
elveszett bárányt. És képzeljük magunkat annak a háziasszonynak a helyébe,
aki egy napon azzal szembesül, hogy pénzéből hiányzik egy darab. Rögtön
felforgatja a házat, minden lehetséges zugba benéz, nem tud megnyugodni
addig, amíg meg nem találja az elveszett pénzdarabot. És képzeljük
magunkat annak az apának a helyébe, akitől elmegy a fia. Ő nem indul
keresésére, de szívében nyugtalanság él, amíg fia távol van, mégis él
benne a remény, hogy fia visszatérhet.
Ugyanakkor képzelhetjük magunkat az elveszett bárány helyébe, akik
megbántuk már csatangolásunkat, eltévelyedésünket, szívesen lennénk már
újra a közösségben, s nyugtalanul várjuk, hogy gazdánk ránk találjon. És
gondolhatjuk magunkat az elveszett pénz helyébe, ami a ház sarkában, a
legeldugottabb helyen várja, hogy végre rá találjon a háziasszony. És a
sorból nem maradhat ki az, hogy a tékozló fiú helyébe gondoljuk magunkat,
de nem várhatunk, nekünk kell elindulnunk, visszatérni az atyai házba,
otthonunkba, ahol talán várnak ránk s visszafogadnak minket.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus, segíts, hogy szüntelenül a menny felé törekedjek, ahol
megadod a jónak jutalmát, s ahol megnyílnak előttem Isten végtelen titkai:
a szeretet titka, az irgalom titka, a jóság titka, az élet titka. Te
hívsz, te vársz engem a mennybe, ahol örökre eltölt az isteni szeretet.
Segíts nekem, hogy egész életemben keressem azt a szűk ösvényt, amely a
menny felé vezet, s megtaláljam az örök élet kapuját!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161103.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése