Abban az időben: Amikor Jézust nagy népsokaság követte, ő hozzájuk
fordult, és így szólt: „Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját,
feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem
lehet az én tanítványom.
Aki tehát nem hordozza keresztjét, és nem így követ, nem lehet az én
tanítványom. Ha valaki közületek tornyot akar építeni, vajon nem ül le
előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy van-e miből befejeznie? Mert ha
az alapokat lerakta, de (az építkezést) befejezni nem tudta, mindenki, aki
csak látja, gúnyolni kezdi: Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta
befejezni.
Vagy, ha egy király hadba vonul egy másik király ellen, előbb leül és
számot vet, vajon a maga tízezer katonájával szembe tud-e szállni azzal,
aki húszezerrel jön ellene? Mert ha nem, követséget küld hozzá még akkor,
amikor messze jár, és békét kér tőle. Tehát mindaz, aki közületek nem mond
le mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom."
Lk 14,25-33
Elmélkedés:
A következő lépés
XVI. Benedek pápa 2010-ben avatta boldoggá az anglikán vallásból a
katolikus hitre tért teológust és bíborost, John Henry Newmant. Korábban
is ismertem e nagy megtérő életrajzát, de akkoriban többet olvasgattam
írásait is. Ekkortájt találtam rá egy fiatalkori versére, amelyet mind az
anglikánok, mind a katolikusok énekelnek istentiszteleteiken, illetve
szentmiséiken. A vers egy részlete így hangzik: „Kedves fényesség!
Vezessél engemet, távol vagyok otthonomtól, Te vezess, Te vezess engemet!
Nem akarom látni a messzi tájakat; ha látom a következő lépést, az nekem
elegendő."
Mélyen megmaradt bennem a „következő lépés" gondolata. Bár magam is
vallom, hogy mind egyéni életünkben, mind nagyobb méretű egyházi
tevékenységeinkben, különösen az evangelizáció, a hit terjesztése,
valamint a karitatív szolgálat területén érdemes hosszabb távon tervezni,
néha felmenni magaslatokra, hogy nagyobb távlatban szemléljük az előttünk
álló feladatokat és kihívásokat, ugyanakkor a gyakorlatban mindig a
közvetlenül előttünk álló ügyre, az éppen megvalósítandó feladatra, azaz a
„következő lépésre" kell összpontosítanunk. Enélkül ugyanis elnagyolttá és
felületessé válhatnának jószándékú cselekedeteink, amelyekre a krisztusi
szeretet indít minket. Szívünk és lelkünk szeretetét bele kell tennünk az
éppen elvégzett feladatba, hogy az valóban hiteles és tanúságtevő
cselekedet legyen.
A mai evangéliumi üzenet mindezeket magába foglalja. Jézus példabeszédet
mond az építkezésbe kezdő emberről, aki munkája előtt tervez. Részletesen
átgondolja lehetőségeit, mert nem akar kudarcot vallani. Tervszerűen
akarja megvalósítani elképzeléseit, amely valóban bölcsességre utal. A
másik példabeszéd egy királyról szól, aki szintén előrelátó módon
gondolkodik. Nem érdemes harcolni és katonái életét kockáztatni a
túlerővel szemben, mert ez felelőtlenség volna részéről. Ilyen helyzetben
helyesebb, ha békét köt a másik királlyal. Mindkét példázat az előrelátás
fontosságára figyelmeztet. Ugyanakkor mást is mond Jézus: „Aki nem
hordozza keresztjét, és nem így követ, nem lehet az én tanítványom." E
sokszor idézett és jól ismert kijelentés mindennapi cselekvést jelent. A
keresztet nem lehet úgy hordozni, hogy a távolabbi jövőben ránk váró
nehézségekre gondolunk és azok leküzdését tervezgetjük. Életünk
keresztjével mindig a következő lépést kell megtennünk, arra kell
figyelnünk. Ennek a lépésnek a megtételéhez ad Isten kegyelmet és erőt. És
ha ezt a lépést a jelenben az ő segítségével megtettük, akkor bízhatunk
abban, hogy a jövőben ránk váró lépések megtételéhez is megkapjuk a
szükséges segítséget tőle. A jövő felé tekintő tervezés és a jelenre
koncentráló cselekvés egyaránt jellemzi tehát keresztény életünket. E
kettősség tetten érhető abban is, hogy miközben nap mint nap megvalósítjuk
a szeretet parancsát és jócselekedetekkel segítjük embertársainkat,
szüntelenül gondolunk az üdvösségre, a távlati jövőre, a halál utáni
életre, a feltámadásunk általi megújulásra, amelyre Isten hív bennünket.
Isten örök országába úgy juthatok el, ha mindig megteszem keresztemmel a
következő lépést.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! A te szavad az általad meghívott halászokat
elindította az új élet útján és tanítványaid lettek. Minden nap megtettek
veled egy lépést vándorutadon, elkísértek, miközben te fáradhatatlanul
jártad a városokat és falvakat. Minden nap megtettek egy lépést, hogy
közelebb kerüljenek hozzád, jobban megismerjenek téged. Segíts minket,
hogy legyen erőnk nap mint nap megtenni a következő lépést, hogy az
üdvösség útján előrehaladjunk. Köszönjük, hogy velünk vagy életutunkon és
az örök életre vezetsz minket.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160904.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése