2016. szeptember 9., péntek

[Evangelium] 2016-09-09

2016. szeptember 9. – Péntek

Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak:
„Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a
gödörbe? Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember,
amikor már olyan, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát embertársad
szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan
mondhatod embertársadnak: Barátom, hadd vegyem ki szemedből a szálkát,
holott saját szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! Vedd ki előbb
a magad szeméből a gerendát, s aztán törődj azzal, hogy kivedd a szálkát
embertársad szeméből."
Lk 6,39-42

Elmélkedés:

Jézus szemléletes hasonlatot mond azzal kapcsolatban, hogy az ember
könnyen észreveszi mások legkisebb hibáját is, miközben észre sem vesszük,
hogy nekünk sokkal nagyobb bűneink vannak. Előszeretettel beszélünk mások
bűneiről, de nem szeretnénk, ha a mi vétkeink napvilágra kerülnének. Mi
tehát a helyes magatartás, ha a bűnnel, a másik emberben vagy önmagunkban
felfedezett bűnnel találkozunk?
Először is azt szögezzük le, hogy ne keressük másokban a hibát, mert nincs
jogunk ahhoz, hogy mások lelkivilágában keresgéljünk. A második szabály a
következő: ha felebarátunk bűne tudomásunkra jut, ne ítélkezzünk felette,
mert egyedül Istennek van joga ahhoz, hogy megítélje az emberi
cselekedeteket. Ne feledjük, hogy soha nem ismerhetjük teljesen a másik
ember élethelyzetét, körülményeit, ezért hiányos ismereteink miatt csak
téves lehet az ítélkezésünk eredménye. Harmadik irányelvként hozzátehetjük
ehhez: nem feltétlenül a mi feladatunk a másik embert figyelmeztetni
bűnére, mert nem biztos, hogy kellő tapintattal tudjuk ezt megtenni.
Hagyjunk időt a bűnös ember számára, hogy önmaga belássa bűnét és jobb
útra térjen.
Ha viszont önmagunkban fedezzük fel a bűnt, legyünk nyugodtan szigorúak.
És ne késlekedjünk, hanem mielőbb szakítsunk bűnös múltunkkal. A javulást,
a megtérést önmagunkon kezdjük!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! „Mit mondotok, ki vagyok?" – fordultál egykor
apostolaidhoz, s ma tőlem kérdezed ugyanezt. Tanítványaidhoz hasonlóan
szívesen hallgatnék, mert a személyes kérdésre nehéz személyes és igaz
választ adnom. De nem hallgathatok, mert türelmesen várod válaszom,
hitvallásom. Bátortalanul mondom ki: Uram, te vagy az életem! Vagy inkább
kérlek: Uram, te légy az életem! Élj bennem, és segíts, hogy a földi létet
követően az örök életben is veled legyek! Segíts, hogy az evangéliumhoz
méltóan éljek!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160909.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum