Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett
köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két
bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát
az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé
beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor
befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki
a hálótokat halfogásra." „Mester – válaszolta Simon –, egész éjszaka
fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót." Meg
is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a
másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok
odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt.
Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt:
„Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok." A szerencsés halfogás
láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot
és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött
Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel." Erre partra vonták
hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.
Lk 5,1-11
Elmélkedés:
A mai evangéliumot olvasva szeretnénk megtanulni valamit Péter apostoltól,
mégpedig bűnösségünk egyszerű kimondását. A történet azzal indul, hogy
Péter és társai egész éjszaka hiába halásztak. E kudarc és sikertelenség
után lép hozzájuk Jézus, aki azt kéri, hogy vessék ki újra a hálót. Péter
engedelmeskedik és megtörténik a csoda, rendkívül sok halat tudnak fogni.
Ekkor mondja Péter: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok." Szavai
azt jelzik, hogy ez az egyszerű halász megérzi, hogy egy szent, igaz
emberrel van dolga, akihez méltatlan az ő bűnössége. Ekkor még nem tudja,
hogy Isten Fiával beszél, akinek van hatalma a bűnök megbocsátására, s
akinek küldetése nem a magukat igaznak tartókhoz szól, hanem a bűnösökhöz.
Isten közelében, jelenlétében az a helyes magatartás, hogy elismerjük
bűnösségünket és megbánjuk bűneinket. Így tud minket megérinteni Isten
irgalma. Érdemes megfigyelnünk, hogy Jézus bűnbánatra szóló felhívása nem
az ember múltjára és annak bűneire koncentrál, hanem a jövőre, a
megtisztult lélek új lehetőségeire. Amikor az Úr bűnbánatról beszél, akkor
nem azt mondja: „Ember, van mit megbánnod! Vedd észre, hogy bűnös vagy!",
hanem a szabadulás örömhírével áll elénk: „Ember! Isten végtelenül
irgalmas! Van szabadulás a bűnből, van bocsánat a vétkeidre!"
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Neved megvallása a te személyedhez és az általad
létrehozott közösséghez, az Egyházhoz kapcsol minket. Miként az apostolok
azon fáradoztak, hogy igehirdetésükkel megismertessék a te nevedet, a te
személyedet az emberekkel, ugyanúgy nekünk is életünk példájával kell
dicsőséget szereznünk neked. A te nevedben szeretnénk cselekedni, hogy így
az üdvösség megvalósulását szolgáljuk a világban. Neved megvallásával
kifejezzük, hogy az üdvösségre törekszünk. Segíts minket, hogy az
evangéliumhoz méltóan éljünk!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160901.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése