2016. június 26., vasárnap

[Evangelium] 2016-06-26

2016. június 26. – Évközi 13. vasárnap

Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai,
elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek
elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást
készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe
tartott. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: „Uram,
akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket?" De ő
hozzájuk fordult, és megfeddte őket: „Nem tudjátok, hogy milyen lelkület
van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa,
hanem hogy megmentse." Ezután másik faluba mentek.
Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek, bárhová
mégy." Jézus így válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke,
de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania."
Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!" Az így válaszolt: „Uram,
engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat." „Hagyd a holtakra,
hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az
Isten országát."
Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy
előbb elbúcsúzzam a családomtól." Jézus így válaszolt: „Aki kezét az eke
szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára."
Lk 9,51-62

Elmélkedés:

Rálépni a krisztusi útra
Fiatalok együtt tervezik a hétvégi kirándulásukat. Egyikük részletes
turistatérképet szerzett, ezt terítik ki az asztalra, s mindannyian fölé
hajolnak. Megkeresik a kijelölt ösvényeket, utakat, nézegetik, hogy hol
kell erdőn áthaladniuk, dombokra, kisebb hegyekre felkapaszkodniuk.
Tudják, hogy honnan szeretnének elindulni és hová akarnak megérkezni, de
az is fontos számukra, hogy az út során az érdemes látnivalókat is
megtekintsék, s ne kerüljék el például a magaslati kilátókat. S amikor a
térkép hosszas szemlélése után már ismertté vált számukra a vidék, akkor
bejelölik, hogy pontosan merre fognak haladni. A kirándulás azonban
meghiúsul, egy későbbi időpontra halasztódik a hétvégi erős esőzés miatt.
Egy utat képzeletben, gondolatban végigjárni még nem igazi kirándulás, még
nem az úton haladás. Az útra rá kell lépni, s azon nem egyhelyben kell
toporogni, hanem haladni kell, ha el akarunk érni célunkhoz.
A mai evangéliumban olyan személyekről olvashatunk, akik eljutottak az
tervezgetésig, megvolt bennük a szándék, hogy elinduljanak egy úton, de
végül mégsem tették ezt meg. Elsőként valaki önként, jószándékkal lép
Jézushoz és ezt mondja neki: „Követlek, bárhová mégy." Lám, mennyire erős
benne az elhatározás és a lelkesedés. Ritkán mondunk valakinek olyat, hogy
bárhová is megy, mi követni fogjuk őt. Úgy tűnik, hogy ez a személy Jézust
már valamennyire ismeri és érdemesnek tartja őt a követésre. Tanítvány
akar lenni, aki megértette, hogy a követés feltételek nélküli odaadást
jelent. Jézus szavai azonban eltántorítják őt. Megretten attól, hogy
esténként talán nem lesz hol aludnia, mert bizonyára kényelmesebb,
kiszámíthatóbb, biztonságosabb életre vágyott.
A második személyt maga Jézus szólítja fel követésére: „Kövess engem!"
Benne is megvan a szándék, hogy kövesse az Urat, de nem azonnal. Bizonyos
teendői pillanatnyilag fontosabbnak tűnnek számára, ezért nem tud azonnal
indulni, még nem készült fel az indulásra. A harmadik személy az elsőhöz
hasonlóan szintén önként jelentkező, de még egy kis időt kér Jézustól,
hogy búcsút vehessen családjától, tehát ő sem kész még az azonnali
indulásra.
Bár Lukács evangélista nem írja le, hogy miként döntött ez a három
személy, mégis jogosan feltételezzük, hogy végül egyik sem lépett rá
Krisztus követésének útjára, hiszen ellenkező esetben a történet azzal
zárulna, hogy ettől kezdve lelkesen követik Jézust. Az apostolok meghívása
történeteiben ugyanis éppen az szerepel, hogy ők azonnal készek elhagyni
családjukat és mesterségüket, és késlekedés nélkül, rögtön Jézus
tanítványai lesznek. Ebben az esetben nincs erről szó, a három szereplő
csupán tervezte jövőjét, de nem léptek rá a jónak tartott útra.
Esetük figyelmeztetés számunkra: nem elég a tervezgetés, hanem rá kell
lépni a krisztusi útra! Nem elég gondolkozni azon, hogy mennyire jó dolog
Krisztus követése, hanem el kell indulni ezen az úton! Nem elég felismerni
Krisztusban az üdvösség közvetítőjét, hanem nyomába kell szegődnünk,
követnünk kell őt! Örök célunkat, az üdvösséget akkor érhetjük el, ha
elindulunk és követjük Jézust, aki az Atyához vezet bennünket.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Nincs szükséged csodálkozókra és bámészkodókra,
hanem követésre hívsz minket. Nincs szükséged buzdítókra és lelkes
éljenzőkre sem, hanem arra hívsz minket, hogy nyomodban járjunk,
tanítványaid legyünk. Segíts, hogy mindig észrevegyem, amikor mellém
lépsz! Segíts, hogy a világ zaja közben is meghalljam, amikor
megszólítasz! Növeld bennem a készséget, hogy azonnal induljak és
kövesselek! Hiszem, hogy indulni, a te követésedre vállalkozni csak
szabadon és Istentől vezetve érdemes.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160626.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum