Abban az időben, amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte
tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?"
Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások
Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának." Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti
kinek tartotok engem?" Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő
Isten Fia."
Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon Jónás fia, mert nem a test
és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért
mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat,
s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának
kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit
feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is."
Mt 16,13-19
Elmélkedés:
Péter és Pál példája
A mai napon Egyházunk Szent Péter és Szent Pál apostolokat ünnepli.
Mindketten személyesen kaptak meghívást Krisztustól, megjárták a maguk hol
mélységbe süllyedő, hol magasságokba emelkedő lelki útját, s méltók lettek
a mennyei korona elnyerésére. Ünnepükön érdemes felidéznünk mindkettőjük
első találkozását Jézussal, mégpedig azért, mert az első találkozás
élménye gyökeresen megváltoztatja, új irányba állítja életüket.
Péter egyszerű halász volt, aki a Genezáreti-tó partján lévő Kafarnaum
városában élt. Eredetileg Simon volt a neve, Jézus adta neki új nevét,
amikor új feladattal, az Egyház, a krisztusi közösség vezetésével
megbízta. Meghívása napján társaival együtt a hálóikat javították. Jézus
odament hozzájuk és követésére hívta Pétert és halásztársait. Jézus nem
követet küldött Péterhez, aki átadta a meghívást, nem is messziről
kiáltott neki, hanem odament hozzá, közel ment hozzá és így szólította meg
őt. Az Úr emberhalászatról is beszél neki, de ennek jelentését kezdetben
nem érti. Mindenesetre ennek a találkozásnak olyannak kellett lennie,
aminek hatására Péter képes volt felhagyni mesterségével és elindulni az
ismeretlen felé. Jézus személyében meglátta azt, akit érdemes követni, s
nem késlekedett, hanem azonnal indult. Döntésében minden bizonnyal a
bizalom játszik a legnagyobb szerepet, rábízza magát, jövőjét arra, aki
meghívta őt követésére.
Szent Pál apostol meghívása jól ismert számunkra. Krisztus követőiben a
zsidó vallás ellenségeit látja, ezért üldözni kezdi őket. Váratlan
villámcsapásként éri őt a Damaszkusz felé vezető országúton Krisztus
hangja, kérdése: „Miért üldözöl engem?" (ApCsel 16,24). Később is szívesen
emlékezik vissza erre az eseményre, erre a csodálatos élményre, amely az
Úr oldalára, a Krisztusban hívők mellé állította. Ettől kezdve azt
tekintette hivatásának, hogy hirdesse Jézus evangéliumát, s ezt haláláig
nagy meggyőződéssel teszi.
Péter esetében a meghívást egy személyes kudarc előzi meg. Olyan napon
történik, amikor munkájának semmi eredménye sem volt. Egész éjszaka
dolgozott, halászott, de egyetlen halat sem tudott fogni. Ekkor arra kéri
őt Jézus, hogy mégis induljon és vesse ki újra halászhálóját. Péter ezt
válaszolja: „Mester! Egész éjszaka fáradoztunk, és semmit sem fogtunk. A
te szavadra azonban kivetem a hálót" (Lk 5,5).
Meghívása pillanatában Pál sincs lelki magaslaton. Vallási elvakultság,
düh, harag, gyilkos szándék vezeti. Milyen ember az, aki képes másokat
üldözni azért, mert más vallás követői? Mekkora indulat és vakbuzgóság
vezeti őt! Élete, vallásossága vakvágányra futott, bár ő ezt ekkor még nem
érzékeli, nem ismeri fel, hogy helytelenül cselekszik. A Krisztussal való
találkozás döbbenti őt rá arra, hogy félresiklott az élete. Ugyanakkor ez
a találkozás új irányt szab életének.
A két apostol példája azt mutatja, hogy Jézus számára nincs elveszett
ember. Ő a kudarcot megélő és elhibázott életű emberben is lát fantáziát,
meglátja azt, hogy nagy dolgokra képesek az ő kegyelmi segítségével.
Természetesen együtt kellett működniük az isteni kegyelemmel, hogy szentté
válhassanak és életüket egészen Isten szolgálatába állítsák.
Jézus mindannyiunkat meghív egy nagyszerű feladatra: legyünk az ő követői
és tanúi!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Te mindannyiunkat meghívsz arra, hogy apostolaid,
küldötteid legyünk a világban. Azt kéred tőlünk, hogy hirdessük
evangéliumodat és tanúságot tegyünk rólad. Apostoli küldetésünket nem
egyedül, hanem közösségben kell teljesítenünk, valódi szeretetközösségben
Krisztussal, az Egyházzal és egymással. Csak így válhatunk a szeretet
tanúivá, a közösség szolgálóivá. A testvéri szeretet tesz bennünket valódi
közösséggé, a szeretet Egyházává, amely jel lehet a világban élők felé,
akik talán még személyesen nem ismerik, de szívük mélyén vágyakoznak az
isteni szeretet érintésére.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160629.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése