Amikor egyszer Jézus egyedül imádkozott, és csak tanítványai voltak vele,
megkérdezte tőlük: „Kinek tartanak engem az emberek?" Ők így válaszoltak:
„Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint viszont a
régi próféták közül támadt fel valaki."
Ő tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?" Péter válaszolt: „Az
Isten Fölkentjének." Jézus rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el
senkinek. Majd hozzáfűzte: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének,
főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad."
Amikor már sokan gyűltek köréje, ezt mondta: „Aki utánam akar jönni,
tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap, és úgy kövessen. Mert
aki minden áron meg akarja menteni életét, elveszíti azt. Aki pedig
elveszíti életét érettem, megmenti azt."
Lk 9,18-24
Elmélkedés:
Hordozd kereszted!
A mai vasárnap evangéliumában Jézus azt a kérdést teszi fel
tanítványainak, hogy mit gondolnak róla az emberek, illetve mit hisznek
róla maguk a tanítványok. Ez utóbbi kérdésre válaszolja Péter apostol a
saját és a többiek nevében azt, hogy Jézus az Isten Fölkentje, azaz ő az
Isten által fölkent Messiás. Érdemes észrevennünk, hogy mielőtt feltenné
kérdéseit, meghallgatná Péter hitvallását és tanítaná őket messiási
küldetéséről, Jézus imádkozik. Az evangéliumokban többször találkozunk
azzal, hogy Jézus imádkozik a mennyei Atyához, s ezt mindig életének
valamely döntő pillanatában teszi, például az apostolok kiválasztása vagy
a szenvedés vállalása előtt. Az imádkozás során, a mennyei Atyával való
beszélgetés közben ismeri meg az Atya akaratát, mindazt, ami az ő
küldetése. Most talán éppen azt érti meg imájában, hogy messiási küldetése
a szenvedés és a halál vállalását jelenti, illetve azt beszéli meg az
Atyával, hogy ezt a titkot elmondhatja-e, feltárhatja-e apostolainak. Ha
Jézus számára ennyire fontos az imádkozás, akkor bizonyára nekünk is
érdemes a mennyei Atya útmutatását megkérdeznünk.
Az evangéliumi részlet másik fontos eleme az, hogy Jézus a Jeruzsálemben
rá váró szenvedésről és halálról beszél tanítványainak. Lukács
evangéliumában ez az első alkalom, hogy erről jövendöl nekik, amelyet két
hasonló követ. Látjuk, hogy tanítványai csak lassan értik meg, hogy mit
jelentenek szavai. A szenvedés megjövendölésének leírásából kiolvassuk,
hogy az evangélista akkor jegyzi le mindezt, amikor már beteljesedtek ezek
a kijelentések. Ezt egyértelműen jelzi a harmadnap történő feltámadásra
való utalás. Miért beszél Jézus több alkalommal tanítványainak
szenvedéséről és haláláról? Egyrészt apostolai és tanítványai nem értik,
hogy miért kell Mesterüknek szenvednie, és nem értik azt sem, hogyan
valósulhat meg Isten országa, Jézus messiási uralma akkor, ha meghal. Az
apostolok értetlenségének és érzéketlenségének jele, hogy ők evilági
uralomról álmodnak és evilági hatalmat akarnak maguknak, Mesterük viszont
a szenvedés és halál vállalásában szeretné megmutatni isteni hatalmát. Egy
másik szempontból is jelentős a szenvedés háromszori megjövendölése. Ebből
látható, hogy Jézus tudatosan készül arra, ami rá vár, nem menekül el az
emberi gyilkos szándék elől. Elfogadja a szenvedést, elfogadja a halált,
de nem csupán mint a felé megmutatkozó emberi rosszindulat és elutasítás
jelét, hanem mint Isten akaratát. A mennyei Atya azt akarja, hogy a Fiú
szenvedéssel és halállal váltsa meg a világot.
A Jézusról szóló hitvallás és a szenvedés megjövendölése után az Úr
kijelöli tanítványai útját: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát,
vegye fel keresztjét mindennap, és úgy kövessen." A tanítványi élet
velejárója a kereszthordozás, enélkül, senki sem mondhatja magát Krisztus
követőjének. Mindennapjaink során sokszor érezzük, hogy nem tudjuk
utolérni magunkat. Teendőink egyre csak szaporodnak, újabb és újabb
feladatok tornyosulnak előttünk, s azt érezzük, hogy ennek sosem lesz
vége. Máskor eltölt minket a félelem, hogy jelentéktelen dolgokra
pazaroljuk időnket és energiánkat, de semmi fontosat nem tudunk magunk
után hagyni, ha távoznunk kell az életből. Rendezetlen életünkben akkor
tudunk végre rendet tenni, ha helyes irányba állítjuk azt és a végső célra
tekintünk. Ez nem más, mint az üdvösség elnyerése, amely csak úgy
lehetséges, ha hordozzuk életünk keresztjét. Ha nehéznek tűnik, emeld fel
fejed, hogy újra meglásd a végső célt!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Te tudatosan vállaltad a kereszthordozást a mi
megváltásunkért és üdvösségünkért. Engedelmes voltál az Atyának, aki ezt
az áldozatot kérte tőled. Taníts minket is engedelmességre és
kereszthordozásra! Légy velünk, példád segítsen, erősítsen és bátorítson!
Segíts minket, hogy sikerrel fáradozzunk a magunk és mások üdvösségén! A
legnagyobb boldogság az számunkra, hogy elnyerjük az örök életet.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160619.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése