Abban az időben: Tanítványaival Jézus Jerikóba érkezett. Amikor
tanítványainak és a nagy tömegnek a kíséretében elhagyta Jerikót, egy vak
koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen. Hallva, hogy a názáreti
Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj
rajtam!" Többen szóltak neki, hogy hallgasson, de ő annál hangosabban
kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!
Jézus megállt, és így szólt: „Hívjátok ide!" Odaszóltak a vaknak:
„Bátorság! Gyere, téged hív!" Az eldobta köntösét, felugrott és odament
Jézushoz. Jézus megkérdezte: „Mit akarsz, mit tegyek veled?" A vak ezt
Felelte: „Mester, hogy lássak." Jézus erre így szólt hozzá: „Menj, a hited
megmentett téged." Az pedig nyomban visszanyerte látását, és követte őt az
úton.
Mk 10,46-52
Elmélkedés:
Első olvasatra teljesen szokványos csodaelbeszélésnek tűnik a mai
evangélium története, amelyhez hasonló eset szép számmal található az
evangéliumokban. Jézushoz segítségért fordul egy vak ember, aki aztán
meggyógyul, visszanyeri szemevilágát. Ha jobban megfigyeljük a történetet,
akkor észrevesszük, hogy tulajdonképpen nem is a csoda, a csodás gyógyítás
a fontos ebben az esetben, hiszen a leírásból hiányoznak a
csodaelbeszélésekre jellemző elemek. Nincs szó benne a beteg nyomorúságos
helyzetéről, nem szerepel benne semmiféle mozdulat vagy érintés Jézus
részéről, ami a gyógyulást eredményezné, hiányzik belőle az Úr Atyához
való fohászkodása, imája, és a gyógyult személy további sorsának
bemutatása is elmarad.
Márk evangélistát nem a csoda ténye, hanem annak háttere érdekli. Ennek
köszönhetően kerül a leírás középpontjába a hit. A vak Bartimeus hittel
fordul Jézushoz. Hitét fejezi ki azzal, hogy Jézust, „Dávid fiának," azaz
az eljövendő Messiásnak nevezi. A korabeli felfogás szerint ugyanis a
Messiás Dávid király leszármazottja lesz és a messiási időkben rendkívüli
csodák fognak történni. A gyógyulást követően Jézus szintén a hitre
hivatkozik, mint olyan erőre, amelynek köszönhetően következett be a
gyógyulás.
Mindent hittel kérni és hittel elfogadni, ezt kell napról napra tanulnom.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Amíg közénk nem jöttél, azt gondolhattuk, hogy
Isten csak a fölöslegből adott nekünk. De amióta önmagadat kiüresítve
közénk jöttél, egy lettél velünk, tudjuk, hogy a te lényegedhez tartozik
ez a szeretetből fakadó szegénység: nemcsak valamit akarsz adni
mérhetetlen gazdagságodból, mint a földi gazdagok, hanem mindenedet –
önmagadat adod nekünk. Adj Uram, nekem is lelkületedből!
Várnagy András
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160526.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése