Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Még egy kis idő és már
nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem, (mert az
Atyához megyek.)" Tanítványai erre így tanakodtak: „Mit akar mondani
ezzel: Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és
viszontláttok engem? És hogy: Az Atyához megyek? Mit jelent az, hogy: Még
egy kis idő? Nem értjük, mit beszél." Jézus észrevette, hogy kérdezni
akarják, így szólt tehát hozzájuk: „Azon tanakodtok, hogy azt mondtam: Még
egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok
engem? Bizony, bizony, mondom nektek: Sírni fogtok és jajgatni, a világ
pedig örül. Szomorkodni fogtok, de szomorúságtok örömre fordul."
Jn 16,16-20
Elmélkedés:
A mai evangéliumban folytatódik Jézus utolsó vacsorán mondott
búcsúbeszéde, amelyben felkészítette apostolait a távozása utáni időkre és
a Szentlélek eljövetelére. Többek között ezt mondja: „Szomorkodni fogtok,
de szomorúságtok örömre fordul." Hogyan értsük ezt a kijelentést?
Egyrészt arra gondolhatunk, hogy az Úr kereszthalála szomorúságot jelent
az apostolok számára, de a feltámadás újra örömet ad nekik. Másrészt az Úr
végső távozása a világból, azaz mennybemenetele szintén szomorúságot
jelent, de a Szentlélek eljövetele örömet hoz számukra.
Láthatjuk tehát, hogy amikor valami lezárul, befejeződik, akkor az ember
képes átadni önmagát a csüggedésnek, a szomorúságnak. Így vagyunk ezzel
akkor is, amikor Krisztus küldetésére gondolunk. Szomorúságunk oka talán
sok esetben az, hogy rövidlátóak vagyunk és nem gondolunk előre, a jövőre.
Isten viszont új távlatokat nyit számunkra, olyan dolgokat tesz, amelyek
emberi elképzeléseinkben nem is szerepeltek. Ezek felismerése, az üdvözítő
isteni szándék megértése új kezdetet jelent számunkra, amely új utakon
örömmel indulunk el. Az emberi szomorúságot le kell vetnünk és el kell
fogadnunk Isten tervét, amely sokszor valóban titokzatos és kezdetben
érthetetlen. Várjuk lelkesen a Szentlelket, aki minden nap új örömmel
ajándékoz meg bennünket!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, akarod a kezemet, hogy ez a nap a rászoruló szegények és betegek
megsegítésével teljen? Uram, neked adom ma a kezemet. Uram, akarod a
lábamat, hogy a mai nap azok látogatásával teljen, akiknek barátra van
szükségük? Uram, ma neked adom lábamat. Uram, akarod ma a hangomat, hogy a
mai nap beszélgetéssel teljen azokkal, akik a szeretet szavát szomjazzák?
Uram, neked adom ma a hangomat. Uram, akarod a szívemet, hogy ez a nap a
magányosok szeretetével múljon el, mert hiszen ők is emberek? Uram, ma
neked adom a szívemet.
Boldog Kalkuttai Teréz
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160505.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése