A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna
kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre
elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és
hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!"
Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a
ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb
ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment
be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a
kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem
külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is,
aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt. Addig ugyanis még nem
értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
Jn 20,1-9
Elmélkedés:
Másként látni
Az első húsvéti beszámoló még nem a feltámadt Krisztusról, nem a vele való
találkozásról, nem az ő látásáról vagy felismeréséről, hanem csak az üres
sírról szól. Mária Magdolna, Péter apostol és a „szeretett tanítványként"
megnevezett János apostol érkeznek a sírhoz és látják, hogy a sír, ahová
az Urat temették, üres. Mindhárom szereplő cselekedetét és viszonyukat az
üres sírhoz, a „látta" ige írja le, ez a szó fordul elő legtöbbször a
rövid részletben. Mária Magdolna „látta, hogy a követ elmozdították a
sírtól." A sírhoz előbb érkező János „látta az otthagyott gyolcsleplet."
Aztán megérkezik Péter, aki szintén „látta az otthagyott lepleket és a
kendőt, amely Jézus fejét takarta." Az esemény leírását János apostol
visszaemlékezése és hitvallása zárja: „Látta mindezt és hitt."
Bár mindhárman látnak és ugyanazt látják, mégis különbözik látásuk és
látásmódjuk, ez egyértelműen kiderül az evangéliumból. Mária Magdolna
látása kissé felületes. Megelégszik a külső tények látványával. Éppen hogy
csak egy gyors pillantást vet az elmozdított kőre és az üres sírra, és
azonnal elsiet onnan, indul Péterhez és a többi apostolhoz, hogy megvigye
a hírt. Sok mindenről nem tud beszámolni, mert nem nézett alaposabban
körül, ezért csak annyit mond, amit a néhány pillanat alatt látott. Benne
inkább kérdéseket ébresztett mindaz, amit látott.
Péter apostol már többet látott. Ő már bemegy a sírbarlangba és jobban
körülnéz. Ő nem siet, hanem elidőzik a helyen. Szemügyre veszi a
tárgyakat. Látja a leplet, amibe Jézus holttestét takarták és azt a másik
kendőt, ami a fejét fedte. Megállapítja, hogy ez utóbbi külön volt a másik
lepeltől és össze volt hajtva. Ezekből az apró dolgokból egyértelműen
kitűnik, hogy gondosan körülnézett. Péter látása szemlélődő, a látványra
megoldást kereső. Ő eltűnődik, elgondolkodik a látottakon.
János látásmódja különbözik Mária Magdolnáétól és Péterétől. Amikor
évtizedekkel később leírja evangéliumát és visszaemlékezik a húsvéti
eseményekre, akkor már nem a tárgyak, nem a külső körülmények a lényegesek
számára, és nem a látható dolgokat idézi fel részletesen, hanem azt a
hit-élményt, amit egykor kiváltott benne az üres sír látása. Ezt foglalja
így össze: „Látta mindezt és hitt." Ez a hit látásmódja. A külső
jelenségek mögé néző látásmód. A jeleket felismerő látás. Az isteni
szándékot felismerő látás. A titokra, a feltámadás titkára következtető
látás.
E háromféle látásmód a hit útján való előrehaladást is szemlélteti. Mária
Magdolna, a többi asszony, az apostolok és Jézus más tanítványai mind ezt
az utat járják. Fokozatosan jutnak előre a hit útján. Idővel kezdik
megérteni, hogy miként értelmezzék a jeleket, lassan összeáll fejükben a
teljes kép. Idővel megtanulják a hit látásmódját, melynek segítségével
képesek felismerni a Feltámadottat. A későbbi húsvéti beszámolókból
kiderül, milyen nagy az örömük, amikor találkoznak Jézussal és látják,
felismerik őt. Mi is a hit útján járunk, tanuljuk a hit látásmódját. Nem
csak Jánostól, hanem Mária Magdolnától és Pétertől is tanulni szeretnénk.
És tanulunk az emmauszi tanítványoktól is, akiknek a kenyértörés nyitotta
fel a szemét. Tanuljunk meg másként, új módon látni!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Feltámadt Urunk! Te húsvéti jelenéseid során megnyitottad az apostolok
lelki szemét, hogy megértsék az Írásokat, és küldetést adtál nekik, hogy
hirdessék a bűnbocsánatot. E megvilágosodás, valamint a tanúi küldetés
volt számukra az a jel, amely bizonyítja, hogy valóban veled, feltámadt
Mesterükkel találkoztak. Nekünk is azt a küldetést adod, hogy a
feltámadásod hirdetői legyünk a világban. Segíts minket, hogy higgyük és
hirdessük: Krisztus legyőzte a halált! Krisztus él! Krisztus feltámadt!
Krisztus az irgalmas Atyához vezet minket!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160327.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése