Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál. Amint
ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt,
két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a
másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?" „Mert elvitték
az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették." Ezzel hátrafordult,
és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus
megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Mária Magdolna azt
hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd
meg, hová tetted, hogy magammal vihessem." Jézus erre megszólította:
„Mária!" Mária felkiáltott: „Rabbóni!" – vagyis Mester. „Ne tartóztass! –
felelte Jézus. – Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj
testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti
Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez." Mária Magdolna
elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat." – És elmondta,
amit az Úr üzent.
Jn 20,11-18
Elmélkedés:
A feltámadt Jézus és Mária Magdolna találkozását olvassuk a mai
evangéliumban. Bár a liturgikus használatra készült szöveg azzal kezdődik,
hogy az esemény „húsvétvasárnap reggel" történt, az eredeti szövegben
János evangélista az időre vonatkozóan nem ír semmit. Az sem derül ki,
hogy Mária Magdolna milyen szándékkal ment a sírhoz, mert az evangélistát
ebben az esetben sem a körülmények érdeklik, hanem az esemény mélyebb
üzenete. Mária Magdolna nem első pillanatra ismeri fel a feltámadt
Krisztust és nem azonnal jut el a feltámadásban való hitre. Fokról fokra,
lépésről lépésre halad, pontosabban Jézus vezeti őt a hit útján. Először
nem ismeri fel a vele beszélni kezdő Jézust, csak amikor nevén szólítja
őt. A felismerést követően szóbeli hitvallást tesz arról, hogy valóban azt
a Jézust látja maga előtt élőként, akit korábban is ismert és Mesternek
tartott. A következő lépés pedig az, hogy engedelmeskedik az Úr kérésének,
miszerint legyen a feltámadás tanúja és hirdetője.
E lépések alapján nyugodtan mondhatjuk, hogy Mária Magdolna a születő
Egyházat jelképezi. A krisztusi közösség tagjai a szomorúságból és a
bizonytalanságból lassan jutnak el a hitre. Fokozatosan jutnak el a
feltámadásba vetett hitük megvallására és annak megértésére, hogy az Úr
feltámadásáról kell tanúságot tenniük a világban.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Asztalodhoz hívsz bennünket, Urunk. Önmagadat osztod meg velünk.
Köszönjük, hogy gondoskodsz rólunk, hogy fontos neked a lélek mellett a
test is, hogy egész emberségünkben szeretsz és elfogadsz minket, hogy
Szent Fiad kiüresítve magát, közösséget vállalt velünk. Köszönjük, hogy
csodáid által növeled bennünk a hitet, a testvériséget, a bizalmat. Hálát
adunk, hogy újra és újra a mindennapi kenyérben felismerteted velünk
nagyságodat és irántunk való nagy szeretetedet. Add, hogy példádat látva
mi is megosszuk utolsó falatunkat, és a nélkülözőkben, a hiányt
szenvedőkben, a betegekben, az elhagyatottakban szenvedő arcodat lássuk
meg. Úgy akarunk adni, ahogy tanítottál bennünket: mindent, magunkat,
egészen!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160329.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése