2016. február 21., vasárnap

[Evangelium] 2016-02-21

2016. február 21. – Nagyböjt 2. vasárnapja

Abban az időben: Jézus kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment
velük a hegyre imádkozni. Míg imádkozott, arca teljesen átváltozott,
ruhája pedig hófehéren ragyogott. S íme, két férfi beszélgetett vele:
Mózes és Illés. Megdicsőülten jelentek meg, és haláláról beszélgettek,
amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie. Pétert és társait elnyomta
az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét és a mellette álló két
férfit.
Azok már épp menni készültek. Péter akkor így szólt Jézushoz: „Mester, jó
nekünk itt lennünk! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek
egyet és Illésnek egyet." Nem tudta ugyanis, hogy mit mondjon. Közben
felhő támadt és beborította őket. A felhőben félelem szállta meg őket.
A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én választott Fiam, őt
hallgassátok." Miközben a szózat hangzott, Jézus ismét egyedül volt.
Ők pedig hallgattak, és senkinek sem árultak el semmit abból, amit láttak.
Lk 9,28b-36

Elmélkedés:

Megmutatta dicsőségét
Jézus színeváltozásának eseményét Máté, Márk és Lukács evangélista
egyaránt lejegyzi, az utóbbiét olvassuk az idei évben. A három leírás
nagyon hasonlít egymáshoz, de egyedül Lukács említi meg, hogy Jézus azért
megy fel a három kiválasztott apostollal a hegyre, hogy ott imádkozzon.
Nem az apostolokkal együtt akart imádkozni, hanem az Atyával akart együtt
lenni a bensőséges imádság által. Lukács evangélista aztán újra
megerősíti, hogy imádkozása közben történt Jézussal a színeváltozás, azaz
„miközben imádkozott, arca teljesen átváltozott, ruhája pedig hófehéren
ragyogott." A rövid leírásból az is kiderül, hogy Jézus valóban egyedül
imádkozik, az apostolok pedig közben elalszanak. Alvásuk nem
érdektelenséget vagy közömbösséget jelent, hanem csupán annyit, hogy
éjszaka volt. Imája idejéül az Úr gyakran választja ugyanis az éjszakát, a
tizenkettő apostol kiválasztása előtt például „az egész éjszakát Isten
imádásában töltötte" (Lk 6,12).
Bár az evangélista egyetlen szót sem jegyzett le abból, amit Jézus
imádkozott, mégis megpróbálhatjuk kitalálni. Nem légbőlkapott találgatásra
gondolok, hanem arra, hogy az előzményekből és a színeváltozás eseményekor
történtekből ki tudjuk következtetni, hogy mi lehetett az Úr Jézus
imájának tartalma, milyen szándékkal fohászkodott az Atyához.
A színeváltozás előzményeként Jézus megjövendöli tanítványainak
szenvedését és halálát, ami Jeruzsálemben fog majd bekövetkezni (vö. Lk
9,18-22). Övéi teljes értetlenséggel fogadják szavait, mert
elképzeléseikbe a messiási uralom megvalósulásáról nem fér bele semmiféle
szenvedés. Jézus jól tudja, hogy szenvedésének és halálának látványa
megrendíti majd apostolai és tanítványai hitét. Kudarcként fogják majd
megélni azt, hogy Mesterük küldetése ilyen módon ér véget. A
színeváltozással, azaz dicsőségének megmutatásával Jézus olyan élményt ad
a három kiválasztott apostolnak, amelyre hitük nagy próbatételekor
visszaemlékezhetnek majd. Pétert, Jánost és Jakabot a színeváltozáskor a
mennyei Atya szózata erősíti meg: „Ez az én választott Fiam, őt
hallgassátok." Lehet, hogy nem világos számukra mindaz, amit Mesterük a
szenvedésről mond, és nem értik most még szavainak igazi értelmét, de
mégis érdemes hallgatniuk rá. Majd eljön az idő, amikor az Úr
kijelentéseit és cselekedeteit megérteti velük a Szentlélek.
Mindezek ismeretében bátran állíthatjuk, hogy Jézus apostolaiért
imádkozott dicsősége megmutatását megelőzően. Azért imádkozott, hogy
apostolai megváltó küldetésének részeként el tudják fogadni a szenvedést
és a halált. Azért fohászkodott, hogy apostolai szenvedésének láttán ne
veszítsék el hitüket és reményüket.
Jézus ugyanakkor mindazokért is imádkozott, akik nehezen tudják elfogadni
a szenvedést saját életükben és értelmetlennek tartják azt. Fogadjátok el
a szenvedést és ajánljátok fel azt másokért! Ne meneküljetek el a betegség
vagy a szenvedés keresztje elől, hanem hordozzátok azt bátran! Vegyétek
észre, hogy a kereszthordozásban nem vagytok egyedül! Ne elviselhetetlen
teherként tekintsetek a keresztre, hanem mint a vigasztalás és lelki
erősség forrására!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus! A dicsőség fényében állsz előttünk, s feltárod isteni
dicsőségedet. Nem kellett neked a világ mulandó dicsősége és határozottan
visszautasítottad a sátán által kínált hamis dicsőséget. A reád váró
dicsőség látványa megerősít bennünket a hitben, erőt ad a mindennapi
kereszthordozáshoz és reményt ad, hogy feltámadunk az örök életre. Ne
engedd, hogy belefeledkezzünk evilági teendőinkbe és mulandó dolgok után
vágyakozzunk! Segíts minket, hogy észrevegyük az örök értékeket és mindig
szemünk előtt tartsuk végső célunkat, az üdvösséget!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160221.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum