Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: „Keljünk át a
túlsó partra." Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal
vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy
szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már
megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és
megkérdezték: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" Erre fölkelt,
ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: „Hallgass el, nyugodj
meg!" A szél elállt, és nagy csendesség lett. Ekkor hozzájuk fordult:
„Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?" Nagy félelem fogta el
ugyanis őket. Egymást kérdezgették: „Ki lehet ez, hogy még a szél és a
tenger is engedelmeskedik neki?"
Mk 4,35-41
Elmélkedés:
A tengeri vihar lecsendesítésének történetében feltűnő a különbség Jézus
és az apostolok magatartása között. A történet azzal kezdődik, hogy aznapi
tanítását befejezvén Jézus azt kéri apostolaitól, hogy evezzenek át a
Genezáreti-tó túlsó partjára. Ő is tudja, hogy már este van és éjszaka nem
ajánlatos a nyílt vízen tartózkodni, valószínűleg a közeledő vihart is
látja, mindezek miatt mégsem aggódik, hanem nyugodtan és határozottan
rendelkezik. Az apostolok meglehetősen sietősen cselekszenek, gyorsan
elbocsátják a népet, aztán azonnal el is indulnak a bárkával. Sietségük
arra utal, hogy még a vihar kezdete előtt szeretnének célba érni és
egyáltalán nem örülnek az éjszakai evezésnek. A vihar kitörése tovább
fokozza nyugtalanságukat és félelmüket. Aggódva nézik, hogy a hatalmas
hullámok a bárkába csapnak, halálfélelem keríti őket hatalmába. Azt
gondolják, hogy hajójuk mindjárt elsüllyed és mindannyian a vízbe vesznek.
Ezzel szemben Jézus nyugodtan alszik, amikor pedig felébresztik, nem kezd
el aggódni, hanem azonnal cselekszik, isteni erejével elcsendesíti a
háborgó tengert.
Életünk legnehezebb helyzeteiben érdemes arra gondolnunk, hogy Isten
velünk van, velünk utazik. Lehet, hogy úgy tűnik számunkra, hogy nem
törődik gondjainkkal, de velünk van és bármikor kérhetjük segítségét.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Méltatlan vagyok Uram, hogy megjelenj nekem. De mégis azt kérem,
kegyelmeddel erősíts meg ha félek, és mondd: „Ne félj!" Találjalak meg, ha
kereslek. Jöjj szembe velem, mikor feléd megyek. Küldj úgy, mint az
apostolokat. Adj békességet, amikor zaklatott vagyok. Segíts, hogy
Péterrel szívből kimondjam: „Szeretlek téged!"
Gyűrű Géza
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160130.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése