Néhány nap múlva Jézus visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre,
hogy otthon van, annyian jöttek össze, hogy még az ajtó előtti téren sem
fértek el; ő pedig hirdette nekik az igét. Közben odahoztak hozzá egy
bénát. Négyen vitték. Mivel a tömegtől nem fértek a közelébe, kibontották
fölötte a tetőt, ahol volt, és a nyíláson át leengedték a hordágyat,
amelyen a béna feküdt. Jézus pedig, látva hitüket, így szólt a bénához:
„Fiam, bocsánatot nyertek bűneid." Ült ott néhány írástudó is. Ezek így
gondolkodtak szívükben: „Hogy beszélhet ez így? Káromkodik! Ki más
bocsáthatja meg a bűnt, mint egyedül az Isten?"
Jézus azonnal észrevette, hogy magukban ilyeneket gondolnak, így szólt
tehát hozzájuk: „Miért gondoljátok ezt szívetekben? Mi könnyebb: Azt
mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj föl,
fogd ágyadat és járj? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma
a földön a bűnök megbocsátására!" Ezzel odafordult a bénához: „Mondom
neked: Kelj föl, fogd az ágyadat, és menj haza!" Az felkelt, fölvette
ágyát, és mindannyiuk szeme láttára eltávozott.
Mindenki elcsodálkozott. Dicsőítették Istent, és azt mondták: „Nem láttunk
még ilyet sohasem!"
Mk 2,1-12
Elmélkedés:
A mai evangélium egy béna ember meggyógyítását írja le. A béna olyannyira
magatehetetlen, hogy barátai segítségére szorul, ők viszik Jézus elé.
Szándékukban nem akadályozhatja meg őket a nagyszámú tömeg, még a tetőt is
képesek megbontani, csakhogy a gyógyulásra váró ember Jézus elé kerüljön.
Ebben az esetben Jézus nem csak a testi bajt szünteti meg, hanem az ember
lelkét is meggyógyítja, megbocsátja bűneit. E csoda esetében tehát új elem
jelenik meg: Jézus megmutatja, hogy képes a bűnök megbocsátására. Csodái
azt igazolják, hogy isteni erővel rendelkezik, a bűnök megbocsátásával
pedig világosan kinyilvánítja, hogy valóban Isten.
Keresztény emberként szüntelenül keressük az Istennel való kiengesztelődés
lehetőségét, amely feltételezi, hogy egyrészt őszintén elismerjük
bűnösségünket, másrészt hiszünk Isten megbocsátó irgalmában. A
kiengesztelődés vágya nem azt jelenti, hogy meg akarunk szabadulni a
bűntudattól, hanem azt, hogy ráébredünk arra, hogy vétettünk a szeretet
ellen. Megtagadtuk Isten szeretetét és elmulasztottuk a szeretet
gyakorlását embertársaink felé. A bűnbánat útja mindig a szeretet
felindításával kezdődik. Mennyire megnyugtató, hogy ez a szeretet nem csak
arra késztet, hogy nézzek szembe bűneimmel, hanem abban is segít, hogy
nézzek szembe a megbocsátó Istennel.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenem, add, hogy az időt úgy használjam fel, hogy értékes legyen földi
és örök életem számára! Óvj meg mindnyájunkat ebben az újesztendőben
minden bajtól, és a napok, hónapok múlásával közelebb kerüljünk Atyai
szívedhez! Szűz Mária, Isten Anyja, légy pártfogóm szent Fiadnál.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160115.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése