Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így
kérlelte: „Ha akarod, te megtisztíthatsz engem!" Jézusnak megesett rajta a
szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: „Akarom!
Tisztulj meg!" Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus
szigorúan ráparancsolt, azonnal elküldte, és így szólt hozzá: „Nézd,
senkinek se szólj erről, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és
tisztulásodért ajánld fel a Mózes által rendelt áldozatot, bizonyságul
nekik."
Ő azonban, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a
dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább
távolabbi, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis, mindenünnen
özönlöttek hozzá az emberek.
Mk 1,40-45
Elmélkedés:
Jézus korában a betegségek közül a leprát vélték az egyik legsúlyosabb
bajnak. Tulajdonképpen mindenféle bőrbetegséget leprának tartottak,
olyanokat is, amelyeket a mai orvostudomány már másként nevez. A betegség
terjedésének megakadályozására a leprás betegeket szigorúan
elkülönítették, semmilyen módon nem érintkezhettek az egészségesekkel. A
zsidóságnál a betegség tisztátalanságnak is számított, így a leprában
szenvedőket nem csak a társadalmi, hanem a vallási életből is kizárták.
Gyógyulásukat követően akkor lehettek újra a társadalom tagjai, ha a pap
gyógyultnak nyilvánította őket. Ezért küldi Jézus is a paphoz az általa
meggyógyított embert.
Az evangéliumi jelenet egy jellegzetes csoda elbeszélés. Egy leprában
szenvedő ember jön Jézushoz. Kérésével, térdre borulásával kifejezi
alázatosságát és hitét. Aligha jönne Jézushoz, ha nem hinne abban, hogy
képes őt megszabadítani súlyos bajától. Az Úr a szíve mélyéig együttérez
ezzel az emberrel, sajnálja őt, ismeri mindazokat a hátrányokat, amelyek
az illetőt érik betegsége miatt, ezért nem tagadja meg tőle a segítséget.
A gyógyulás Jézus érintésének és szavának köszönhetően megy végbe,
mégpedig azonnal.
A csoda azt szemlélteti, hogy Isten segít a szenvedő emberen, és arra
ösztönöz minket, hogy ébresszük fel szívünkben az együttérzést a betegek
iránt.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Szent Atyánk, az élet és a szeretet kiapadhatatlan forrása, aki az élő
emberben kinyilatkoztatod dicsőséged ragyogását, és szívébe helyezed
hívásod csíráját, ne engedd, hogy a mi hanyagságunk miatt megtörténhessen,
hogy valaki nem veszi észre vagy elveszíti ezt az ajándékot, hanem járjon
mindenki teljes önzetlenséggel azon az úton, amelyen a te szereteted
megvalósul.
Szent II. János Pál pápa
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160114.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése