Abban az időben Jézus elment tanítványaival Fülöp Cezáreájának vidékére.
Útközben megkérdezte tanítványait: „Kinek tartanak engem az emberek?" Azok
így válaszoltak: „Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét
mások valamelyik prófétának." Erre megkérdezte tőlük: „Hát ti mit
mondotok, ki vagyok?" Péter válaszolt: „Te vagy a Messiás!" Ekkor Jézus a
lelkükre kötötte, hogy ne szóljanak erről senkinek.
Ezután arra kezdte tanítani őket, hogy az Emberfiának sokat kell
szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de
harmadnapra feltámad. Ezt egészen nyíltan megmondta. Erre Péter félrevonta
és szemrehányást tett neki. De ő hátrafordult, ránézett tanítványaira, és
így korholta Pétert: „Távozz tőlem, sátán, mert nem Isten szándéka szerint
gondolkodsz, hanem emberi módon."
Majd összehívta a népet és tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Ha valaki
követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen. Mert
aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét
értem és az evangéliumért, megmenti azt.
Mk 8,27-35
Elmélkedés:
Személyes hitvallás
Egy gimnazista, érettségi előtt álló fiatal mesélte, hogy amikor
jelentkezett az egyetemre, az interneten kellett kitöltenie a jelentkezési
lapot személyes adataival. Az első üres mezőbe mindjárt a nevét kellett
beírnia, s amikor ezt megtette, akkor elkezdett azon tűnődni, hogy az
interneten most írta le, adta meg először a saját nevét. Sok év óta
használja már a számítógépet, de a levelezésében, a közösségi oldalakon,
az internetes játékoknál és minden más helyen mindig csak a kiralylany128
nevet adta meg. Korábban, amikor nem akarta, hogy kiderüljön személye,
álnevet használt, aztán törölte, ha már nem volt szükség rá. Soha nem
kellett megadnia az igazi nevét, akármit beírhatott. Jó szórakozás volt
számára névtelenségbe burkolózni, de most a saját nevét kellett megadnia.
Ezt egy kicsit furcsának tartotta, de aztán rájött, hogy olyan helyen
készül továbbtanulni, ahol komolyan veszik őt és a saját nevére
kíváncsiak, nem pedig valamilyen kitalált névre. Mi pedig egy kicsit
furcsának tartjuk azt a virtuális világot, ahol előfordulhat, hogy valaki
18 évesen gondolkozik el először azon, hogy van saját neve.
Jézus korában az embereknek nem csak neve volt, hanem nevüknek volt
jelentése is. Nevével együtt mindenki hordozta családja múltját,
örökségét. A név meghatározta a személyek származását és sokat elmondott
tulajdonosáról. Jézus korában mindenki tudta, ki volt Illés és Keresztelő
János. Miért gondolták Jézusról, hogy ő Illés vagy Keresztelő János? Abban
a korban általános nézet volt, hogy a messiási időket megelőzően újra el
fog jönni a világba Illés, az ószövetség nagy prófétája. Keresztelő Jánost
sokan a Messiás előfutárának tartották, akinek az volt Istentől kapott
küldetése, hogy előkészítse az embereket a Megváltó jövetelére. Illés és
János említése Jézus személyével kapcsolatban tehát arra utal, hogy a
messiási idők bekövetkeztek. Azt azonban az emberek még nem tudják
kimondani, megvallani, hogy Jézus a Messiás.
A Mester kérdésére Péter kimondja Jézus igazi nevét, amely az ő küldetését
is magába foglalja: „Te vagy a Messiás!" Jézus nem utasítja vissza, hanem
elfogadja ezt a megnevezést, mert nem akar névtelenségbe burkolózni, nem
titkolja személyét, származását, küldetését az emberek előtt. Péter
hitvallása tehát a személyről szól.
A hitvallást tevő esetében ismét egy név szerint említett személyről van
szó és nem egy névtelenségbe rejtőző ismeretlenről. Az Úr kérdésére nem
egy valaki válaszol az apostolok közül, hanem az evangélista fontosnak
tartja leírni, hogy a válaszolónak van neve, Péternek hívják azt, aki a
maga és apostoltársai nevében szólal meg. A hitvallás nem névtelenül
hangzik el, hanem egy személyhez kötődik, egy név szerint ismert személy
szájából hangzik el.
A Jézus szájából egykor elhangzott kérdés, ma megismétlődik, nekem szól.
Az Úr az én feleletemet várja. Nekem kell személyes hitvallást tennem
arról, hogy mit gondolok Jézus személyéről. Ugyanakkor törekednem kell
arra, hogy ne csak szavaimmal valljam meg hitemet, hanem keresztemet
felvéve kövessem Jézust s így hitem életté váljon.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! A te követésed azt jelenti, el kell fogadnunk, a
mennyei Atya akaratát, hogy szenvedéseddel és haláloddal válts meg minket.
Félretesszük emberi gondolatainkat és elképzeléseinket, hogy megérthessük
Isten szándékait és az ő akaratát tudjuk teljesíteni, miként te is neki
engedelmeskedtél mindenben. A te életed feláldozása a szeretet legnagyobb
kifejezése. Segíts minket, hogy életünkkel mi is Isten dicsőségét és
embertársaink javát szolgáljuk! Keresztjeink és szenvedéseink által vezess
minket a mennyei Atyához!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150913.mp3
References
Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-09-13
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése