A tanítványok egyszer ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Mit gondolsz,
ki a legnagyobb a mennyek országában?"
Erre Jézus odahívott egy gyermeket, közéjük állította, és így szólt:
„Bizony, mondom nektek: ha meg nem változtok, és nem lesztek olyanok, mint
a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát olyan kicsinnyé
lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. Aki pedig
befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, az engem fogad be.
Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül!
Mondom nektek: Angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát.
Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, s egy elkóborol közülük, nem
hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyoldalon, és nem megy-e, hogy
megkeresse az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony, mondom
nektek: Jobban örül annak, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen
így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek
közül."
Mt 18,1-5. 10. 12-14
Elmélkedés:
Amikor Szent Máté írásba foglalja evangéliumát, már léteznek krisztusi,
keresztény közösségek. E közösségek nem lehettek mentesek a
konfliktusoktól, tagjaikat megkísérthette a versengés, a hatalomvágy
szelleme. Az evangélista úgy fogalmazza meg a tanítványok versengésének
esetét és ezt követően Jézus tanácsait, hogy az alapvető iránymutatást
jelentsen a közösség tagjai számára abban a korban és a későbbi időkben
egyaránt.
Ennek megfelelően az Úr a gyermeki lelkületet ajánlja követőinek. A
nagyravágyás helyett legyenek alázatosak és engedelmesek. Mindez arra
utal, hogy már az első keresztény közösségben megjelent a tekintély, mint
a közösség vezetőinek jellemzője. E tekintélyt azonban senki sem egyéni
törtetésével vívja ki, hanem példamutató életével, szolgálatkészségével,
adakozásával és hitével. A közösség vezetője, bár tekintélynek örvend a
többiek körében, jól tudja, hogy maga is csak Isten alázatos szolgája,
ugyanúgy mint a többiek, és vezető szerepét Istentől kapta. A krisztusi
közösség legfőbb vezetője ugyanis nem lehet más, csak egyedül Isten, és az
ő Szentlelke teremti meg a közösség egységét. Aki ezzel nincs tisztában,
az valójában Isten akarata ellenére cselekszik. Bármilyen tisztségünk,
feladatunk legyen az Egyházban, munkánkat tekintsük Istennek végzett
szolgálatnak és végezzük alázattal!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Add kegyelmedet nekem, hogy én, a szegény köntös, amelyben te, elrejtőzött
Isten, az emberekhez közeledni akarsz, napról napra jobban megszabaduljak
az önzéstől és minden más bűntől. Akkor is az maradok, aminek lennem kell:
lepled és haszontalan szolgád. De legalább egyre hasonlóbbá leszek
Fiadhoz, aki Istensége örök fényét szolgai köntös alá rejtette. Ha
terhedet viselem, küldetésed terhét, ha lenyom a megbízatás, méltóságod
pedig megaláz, viszont gyöngeségem Fiadéba olvad, akkor bízhatom abban,
hogy az az akadály, melyet jövetelednek jelentek, mégis csak áldás lesz
testvéreim számára.
K. Rahner
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150811.mp3
References
Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-08-11
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése