Abban az időben: A zsidók zúgolódni kezdtek (Jézus) ellen, amiért azt
mondta: „Én vagyok az égből alászállott kenyér." Így érveltek: „Nem Jézus
ez, Józsefnek a fia, akinek ismerjük apját, anyját? Hogyan mondhatja hát:
az égből szálltam alá?" Jézus azonban így szólt: „Ne zúgolódjatok egymás
között. Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem
vonzza – és én feltámasztom az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál:
Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindenki, aki hallgat az Atyára, és
tanul tőle, hozzám jön. Nem mintha valaki is látta volna az Atyát, csak
aki az Istentől van, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki
hisz bennem, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok
mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. Ez az a kenyér, amely az égből
szállott alá, hogy aki ebből eszik, meg ne haljon. Én vagyok az égből
alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig,
amelyet én adok, az én testem a világ életéért."
Jn 6,41-51
Elmélkedés:
Valóságos jelenlét
Mai elmélkedésünkben folytassuk azokat a gondolatokat, amelyeket a múlt
vasárnap elkezdtünk az Oltáriszentségről, az Eucharisztiáról. A kenyerek
és halak megszaporításának csodája lehetőséget adott Jézusnak arra, hogy
arról a kenyérről beszéljen a népnek, amelyet majd ő fog adni, tudniillik
az ő testéről az Oltáriszentségben. Szavai így hangzanak: „Én vagyok az
égből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér
pedig, amelyet én adok, az én testem a világ életéért" (Jn 6,50-51). E
kijelentése alapozza meg azt a hitünket, hogy az Úr valóságosan jelen van
az Oltáriszentségben, azaz az átváltoztatott kenyérben és borban. Amikor a
miséző pap a szentmisében a Szentlélek lehívását követően kimondja az
átváltoztatás szavait, akkor a kenyér (ostya) Krisztus testévé, a bor
pedig az ő vérévé változik át, s ezért nem csupán jelképes, hanem
valóságos jelenlétről beszélhetünk.
A valóságos jelenlét hite az Oltáriszentséggel kapcsolatos hitigazságok
közül minden bizonnyal a legrégebbi, időben megelőzi azokat a tanításokat,
amelyek annak szentségéről és áldozat jellegéről szólnak. Az Eucharisztiát
azért nevezhetjük az „élet kenyerének" vagy „élő kenyérnek," mert az
életet adó Krisztus ajándéka, aki önmagát adja nekünk ebben a szentségben.
A szentáldozás által az élő Krisztust vesszük magunkhoz, aki éltet
bennünket. Ez a hatás csak akkor valósulhat meg, ha jelenléte túlmutat a
jelkép határán, annak korlátozottságán, azaz jelenléte valóságos az
Oltáriszentségben. Itt is láthatjuk e szentség jövőre vonatkozó hatását:
aki a szentáldozás által egyesül az élő Krisztussal, az az örök élet
várományosa. Krisztus tehát az ajándékozó. Ő adja nekünk önmagát, ő adja
nekünk az életet és az örök életet. Ő adja nekünk az örök élet kenyerét és
e kenyérben önmagát. Mi pedig elfogadjuk őt, magunkba fogadjuk őt a
szentáldozáskor.
Érdemes rámutatnunk arra is, hogy ez a valóságos és maradandó jelenlét
amellett, hogy lehetővé teszi az egyesülést Krisztussal a szentáldozásban,
megalapozza azt, hogy Krisztus testét őrizzük templomainkban és imádjuk
azt. Az Úr jelenléte nem korlátozódik csupán a szentmise ünneplésének
idejére, hanem azt követően is megmarad az átváltoztatott kenyérben. Ennek
köszönhetően őrizhetjük és őrizzük e szentséget templomainkban, hogy a
hívők oda betérvén találkozhassanak a valóságosan jelenlévő Úrral és
kifejezhessék iránta tiszteletüket, amely a vallásos tisztelet legmagasabb
formáját, az imádást jelenti.
Ezen a ponton feltétlenül érdemes tisztáznunk, hogy az Oltáriszentség
titok az emberi értelem számára. Önmagában az is titok, hogy miként
lehetséges az Úr jelenléte a kenyérben és a borban, és az is, hogy miként
valósul meg a kenyér és a bor átlényegülése a pap szavaira, miközben azok
külső formájukat megőrzik. De mégsem e titok megértésére kell elsősorban
törekednünk, hanem arra, hogy létrejöjjön a találkozás, azaz magunkhoz
vegyük Krisztus testét. Továbbá: szép és dicsérendő, ha valaki időt tud
szakítani arra, hogy részt vegyen a közösségi szentségimádásokon vagy
alkalmanként egy kis időre egyénileg tér be e célra a templomba, de még
fontosabb a szentáldozás, hiszen ez nyújtja számunkra a legközvetlenebb
találkozást Jézussal.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Bűneink miatt méltatlanok vagyunk arra, hogy
magunkhoz vegyük szent testedet, de a szentgyónásban megszabadulhatunk
bűneinktől. Szükségünk van arra, hogy Isten eltörölje bűneinket és
találkozzunk veled, aki önmagadat adod nekünk az Oltáriszentségben. Nem
utasítjuk vissza barátságodat és ajándékodat, hanem örömmel vesszük
magunkhoz a szentáldozáskor szent testedet, amely az örök élet kenyere
számunkra. Te vagy minden szeretet forrása és szereteted jele az, hogy
nekünk adod magadat. Szereteted viszonzásaként neked ajánljuk életünket.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150809.mp3
References
Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-08-09
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése