2015. május 2., szombat

[Evangelium] 2015-05-02

2015. május 2. – Szombat

Az utolsó vacsorán Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ha ismernétek engem,
Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok."
Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk."
Jézus így válaszolt: „Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz
engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát:
Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok,
és az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól
mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el,
hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem! Ha másért nem, legalább a
tetteimért higgyétek! Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem,
ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még
nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek
majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a
Fiúban. Ha pedig tőlem kértek valamit a nevemben, azt is teljesítem."
Jn 14,7-14

Elmélkedés:

A mi szívünk mélyéről is feltörő vágyat fogalmazza meg Fülöp apostol a mai
evangéliumban, amikor így fordul Jézushoz: „Uram, mutasd meg nekünk az
Atyát, és ez elég nekünk" (Jn 14,8). Igen, mi is szeretnénk látni Istent,
szeretnénk megtapasztalni közelségét, érezni jelenlétét, szeretnénk
Isten-élményben részesülni. A láthatatlan Isten látásának vágya őszinte
emberi kívánság, és ő nem is tagadja meg tőlünk önmagát. Földi életünk
során azonban Isten mégsem tárja fel előttünk teljesen önmagát, inkább
csak részben. Ezt fogalmazza meg Szent Pál apostol így: „most még csak
tükörben, homályosan látunk" (1Kor 13,12). Az Isten-látás vágya majd a
halálunk és feltámadásunk után, az örök életben fog teljesedni. Akkor majd
találkozunk azzal, akinek életünket köszönhetjük. Találkozunk azzal, aki
gyermekének tekint minket, szeretettel gondoskodik rólunk és bármennyire
is eltávolodunk tőle bűneinkkel, ő mindig kész megbocsátani nekünk.
Találkozunk azzal, akit oly sok emberben felismertünk életünk során,
illetve akit oly sokakban nem ismertünk fel. Mert Isten azokban az
emberekben is önmagát mutatja nekünk, akikkel nap mint nap találkozunk
vagy akik segítségre szorulnak, szeretetre vágynak.
A mennyországban majd lehull a lepel, a homály a szemünkről és színről
színre látjuk Istent. Ott kitisztul előttünk a kép.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Istenünk! Nagy és fölséges és szent vagy mindnyájunk fölött. Eléd
tárunk mindent, ami gonddal tölt el: hibáinkat, tévedéseinket,
lázadásunkat és keserűségünket, egész szívünket, egész életünket, melyet
jobban ismersz, mint mi magunk. Hűséges kezedbe tesszük mindezt, mivel
megváltó Fiad által hozzánk hajoltál. Végy úgy bennünket, amint vagyunk,
de emelj magadhoz és gazdagíts a te gazdagságod által!
Karl Barth

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-05-02
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150502.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum