Abban az időben az Emmauszból visszatért tanítványok beszámoltak az úton
történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a kenyértöréskor. Míg
ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük, és köszöntötte őket:
„Békesség nektek!" Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet
látnak. De ő így szólt hozzájuk: „Miért ijedtetek meg, és miért támad
kétely a szívetekben? Nézzétek meg kezemet és lábamat! Én vagyok.
Tapintsatok meg és lássátok, a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint
látjátok, nekem van." Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát. De
örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt
hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok?" Adtak neki egy darab sült halat.
Fogta és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk: „Ezeket
mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie mindannak,
amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak."
Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat. Majd így
folytatta: „Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap
fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell
hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek."
Lk 24,35-48
Elmélkedés:
Tanú vagyok Egy-egy súlyos közlekedési balesetet vagy bűncselekményt
követően gyakran előfordul, hogy a rendőrség szemtanúkat keres. Mivel nem
áll elegendő információ rendelkezésre, ezért a nyomozó hatóságok a
televízióban és az újságokban közzéteszik, hogy olyan személyek
jelentkezését várják, akik látták az esetet, annak szemtanúi voltak. Ha
szerencséjük van, jelentkeznek azok, akik esetleg arra jártak és
észrevettek valamit, más esetekben hiába a hírverés, nem jelentkeznek
olyanok, akik tanúskodni tudnának.
Természetesen nem Jézus életét és feltámadását akarom balesethez vagy
bűnesethez hasonlítani, hanem a tanúk miatt említem a példát. A mai
evangéliumban a feltámadt Jézus Krisztusnak egy megjelenéséről olvasunk.
Lukács evangélista nem nevezi meg pontosan, hogy kik voltak jelen ebben az
esetben, de könnyen kitalálhatjuk, hogy a tizenegy apostolról van szó,
illetve rajtuk kívül még további személyekről, akik Jézus tanítványai
voltak. Ez utóbbiak jelenlétét egyértelműen igazolja a leírás bevezető
mondata, miszerint az Emmauszból visszatért két tanítvány beszámol arról,
hogy hazafelé csatlakozott hozzájuk valaki, akit ugyan útközben nem
ismertek fel, csak lelkesen hallgatták szavait, de amikor betért hozzájuk
és megtörte számukra a kenyeret, akkor megvilágosodott előttük, hogy az Úr
Jézus az. Az Úr megjelenését tehát az ő beszámolójuk, pontosabban
tanúskodásuk előzi meg.
Ezt követően jelenik meg a halálból feltámadt Krisztus. Élőként mutatkozik
előttük, beszél hozzájuk, megmutatja a keresztre feszítéskor szerzett
sebeit, eszik a szemük láttára. Mindezek segítségével meggyőződhetnek
arról, hogy nem szellemet vagy kísértetet látnak, hanem valóban Jézus
Krisztus áll előttük feltámadt, megdicsőült testében. Jézus ezzel fejezi
be szavait: „Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap
fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell
hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek" (Lk
24,46-48).
Elmélkedésünkben az utolsó mondatra térjünk ki. Jézus kijelenti, hogy a
jelenlévő apostolok és tanítványok az események tanúi, az ő életének
tanúi, az ő szenvedésének és halálának tanúi, az ő feltámadásának tanúi.
Jézus részéről nem kérés vagy felszólítás hangzik el, hogy legyenek tanúk,
hanem kijelentést tesz. Ő nem tanúkat keres, hanem kijelenti, hogy az ott
lévők a tanúk, s ezzel kijelöli jövőbeli feladatukat. Itt semmi helye
nincs az ellenkezésnek, nem is tiltakozik senki, hanem azonnal megértik,
hogy valóban ők a tanúk.
A feltámadt Krisztus tanúja és a feltámadás tanúja az lehet, aki teljes
meggyőződéssel kész megvallani, hogy a keresztre feszített Jézus újra él,
mert feltámadt a halálból. Tanú az lehet, akit még a halálos fenyegetés
sem tántorít el attól, hogy kitartson az igazság és az igazság hirdetése
mellett. Tanú az lehet, aki legyőzi félelmeit és bátran indul, hogy
tanúságot tegyen. Tanú az lehet, akit a Szentlélek megerősít a
tanúságtételben.
Zárhatnánk mai elmélkedésünket azzal, hogy az Úr minket is arra kér, hogy
legyünk a feltámadás tanúi. Esetleg mondhatnánk, hogy felszólít arra, hogy
legyünk a tanúi. Ezzel azonban kissé eltávolodnánk az evangélium
igazságától. Jézus engem sem kér vagy felszólít, hanem kijelenti, hogy én
is tanú vagyok.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Te több alkalommal megjelentél apostolaidnak s
élőként, feltámadt testedben mutatkoztál meg előttük. Az ő hitüknek a
veled való személyes találkozás volt az alapja. Apostolaid azzal váltak a
feltámadás tanúivá és bátor hirdetőivé, hogy személyesen találkozhattak
veled, a Feltámadottal. Segíts megértenünk halálod és dicsőséges
feltámadásod titkát, hogy mi is tanúid lehessünk! Kereszthalálod magában
hordozta bűneinket, feltámadásod pedig magában hordozta a bűntől való
megszabadulásunkat. Adj bocsánatot bűneikre!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-04-19
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150419.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése