Abban az időben Jézus átment a Galileai-tengernek, vagyis Tibériás-tavának
a túlsó partjára. Nagy tömeg követte, mert látták a csodajeleket,
amelyeket a betegeken végbevitt. Jézus fölment egy hegyre, és ott leült
tanítványaival együtt. Közel volt húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus
fölemelte szemét, és látta, hogy nagy tömeg jön feléje, így szólt
Fülöphöz: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?" Ezt pedig
azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert ő tudta, hogy mit fog tenni.
„Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami
keveset" – felelte Fülöp. Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére
megszólalt: „Van itt egy fiú, akinél öt kenyér és két hal van, de mi ez
ennyinek?" Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!" Sok fű volt
azon a helyen. Letelepedtek hát: szám szerint mintegy ötezren voltak
csupán a férfiak. Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és
kiosztotta a letelepedett embereknek; ugyanígy a halból is, amennyit csak
akartak. Amikor pedig jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a
maradékot, hogy semmi se vesszen kárba." Összeszedték, s tizenkét kosarat
töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik
ettek. Amikor pedig az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus
végbevitt, így beszéltek: „Ez valóban az a próféta, aki a világba jön."
Amikor Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják vinni,
hogy erőszakkal királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen
egyedül.
Jn 6,1-15
Elmélkedés:
A csodálatos kenyérszaporítás eseménye azt tükrözi, hogy miként találkozik
az emberi természetes vágyakozás azzal, amit Isten természetfeletti módon
ad az embernek, bár az emberi természetes gondolkozás nagyban különbözik
Isten természetfeletti megoldásától. Isten éppen a természetes vágyainkat
használja fel arra, hogy természetfelettiek utáni vágyat ébresszen
bennünk, bár ez nem mindig sikerül emberi földhöz ragadtságunk miatt.
A történet azzal indul, hogy az emberek éhesek és nyilvánvalóan enni
szeretnének. Ez egy természetes vágyakozás, az életösztön része,
testünknek szüksége van a táplálékra. Az ember egy ilyen helyzetben
természetes módon gondolkozik, amikor megoldást keres. Ezt jelzi Fülöp
apostol javaslata, aki arra gondol, hogy kenyeret kellene venni a sok
ember számára, hogy enni tudjanak.
Jézust viszont nem kötik az evilági keretek, képes túllépni a természetes
világ határain, képes csodát, azaz természetfeletti dolgot tenni. A
kenyérszaporítás ennek bizonyítéka. Olyan módon ad kenyeret az embereknek,
ahogyan ők el sem tudták volna képzelni. Ez Isten megoldása az emberi
problémára.
A kenyérszaporítás csodája ugyanakkor előremutat az Oltáriszentségre,
amelyben Krisztus a saját testét adja nekünk. Lelki éhségünket, Isten
utáni vágyunkat azzal csillapíthatjuk, ha a szentáldozásban magunkhoz
vesszük az Úr szent testét.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram! Te mondtad: én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővesszők. Ne
engedd, hogy a megváltás meddő maradjon bennem és embertársaimban. Ne
engedd, hogy valaha is elszakadjak az igazi szőlőtőtől. Hadd éljek szent
életközösségedben, s hadd járja át kegyelmed ereje minden tettemet! Amen.
F. Lelotte
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-04-17
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150417.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése