Abban az időben így tanított Jézus: „Úgy szerette Isten a világot, hogy
egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök
élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a
világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik
ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt
Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A világosság a világba jött, de az
emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik
gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot,
és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki
azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd jusson
nyilvánosságra, hogy tetteit Istenben vitte végbe."
Jn 3,16-21
Elmélkedés:
Bár János evangélista írásában közvetlenül a Nikodémussal folytatott
éjszakai beszélgetés után következik a mai evangéliumi szakasz, mégsem
tűnik úgy, hogy Jézus kifejezetten neki beszélne. Megszűnik ugyanis a
párbeszédes jelleg, s Jézus inkább egy beszédet mond, amely gondolatilag
ugyan kapcsolódik a Nikodémussal való beszélgetés témájához, mégis inkább
annak részletesebb kifejtése, magyarázata. A szövegben arról van szó, hogy
Isten az emberek iránti szeretetből elküldi Fiát a világba. A Fiúban való
hit az emberek számára az örök életet jelenti. Akik hisznek a Fiúban, azaz
Jézus Krisztusban, mint Megváltóban, azok a világosságra jutnak. Akik
viszont gonosz módon elutasítják és nem hisznek benne, a sötétségre
jutnak. A világosság és a sötétség ebben az esetben az üdvösséget és a
kárhozatot jelenti.
Az evangélista a kereszt és a megváltás titkára irányítja figyelmünket az
Úr szavaival: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta
oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn
3,16). Az üdvtörténet kiindulópontja az Atya végtelen szeretete. A bűnnel
az ember elfordul Istentől, magára vonja haragját, s az igazságosság elve
szerint büntetésre számíthat. Isten azonban mégsem büntetni akar, hanem
szeretetből megkönyörül az emberen, megbocsát a bűnös embernek. Az isteni
irgalmasság ezen bőséges kiáradása annak köszönhető, hogy a Fiú a végsőkig
engedelmeskedett az Atyának, feláldozta életét üdvösségünkért.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenem, Te életemnek túlvilági célt szántál. Mégis hatalmas bennem az
ösztön, hogy a földi életben maradjak és arról önként le ne mondjak. Bár
sejtem az én jelen életem és a nekem szánt túlvilági élet közti
összefüggést, nehezen győzöm le a belém oltott ösztönöket. Húsvét szent
ünnepe adja számomra is a győzelmet! Amen.
P. Eller
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-04-15
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150415.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése