Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja és Szalóme
drága keneteket vásároltak, és elmentek, hogy megkenjék Jézus holttestét.
A hét első napján, kora reggel, amikor a nap felkelt, a sírhoz mentek. Ezt
mondták egymásnak: „Ki fogja nekünk elhengeríteni a követ a sír bejárata
elől?" De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, pedig
igen nagy volt. Bementek a sírba, és egy fehér ruhába öltözött ifjút
láttak, amint ott ült jobb felől. Megrémültek, de az megszólította őket:
„Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek.
Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt van a hely, ahová temették. Siessetek,
és mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába. Ott
meglátjátok majd őt, amint megmondta nektek."
Mk 16,1-7
Elmélkedés:
Sötétség és világosság
A nevelési tanácsadóban a 11-12 éves kisfiú elé sok-sok színes ceruzát és
két fehér rajzlapot helyez a szakember és arra kéri őt, hogy az egyik
lapra az éjszakát, a másik lapra pedig a nappalt rajzolja le. A fiú kissé
eltolja magától az egyik lapot, a másikat pedig maga elé veszi. Fent
középre rajzol egy kisebb kört, majd húz egy függőleges halvány vonalat,
amely kettévágja a kört és két részre osztja a lapot. A kör egyik felét
feketére, a másikat aranysárgára színezi, s ehhez még sugarakat is rajzol.
Kezdő mozdulataiból rögtön látszik, hogy egyetlen rajzon is el fog férni
az ő éjszakája és nappala. A pszichológus közben hátrébb húzódik és a
gyermek édesanyjának mondja: „A kreativitásával semmi gond. Ezt a
megoldást rendkívül ritkán választják a gyerekek." Miközben ők csendesen
beszélgetnek, a rajz is elkészül. Az éjszaka oldalán minden szürke és
színtelen, a nappal oldalán színes természet, házak, felnőttek és
gyermekek. Végül két jelképes ember is a képre kerül, egy nagyobb, sötét
alak az éjszaka oldalán, amint rátámad a nappal oldalán álló kisebb
emberkére. A szakember aztán hosszasan elemzi az édesanyának, hogy a
nappal jelenti a családot, ahol biztonságban érzi magát, az éjszaka pedig
a külvilágot, ahonnan a gyermek fenyegetést, veszélyt érez.
Nem a gyermek rajzát és lelkivilágát szeretném e helyen elemezni. A példát
azért említem, mert a nappalt fenyegető éjszaka, a világosságot elnyelni
készülő sötétség nagyon ősi jelkép, amely mindenki lelke mélyen ott él.
Tízezer évvel ezelőtt az ősember gyermekei is hasonló képet rajzoltak
volna és évezredek múlva is ilyeneket fognak rajzolni a gyerekek,
mindaddig így lesz ez, amíg reggel felkel a nap és este lenyugszik.
A sötétség és a világosság küzdelméről szól a mai, jelképekkel teli
húsvéti szertartásunk. A bűn és a kegyelem harcáról. A halál és az élet
viadaláról. A világosság végül eloszlatja a sötétséget, az isteni kegyelem
legyőzi a bűnt, az élet győzedelmeskedik a halál felett. Mindezt magában
hordozza Jézus Krisztus feltámadása, amit most ünneplünk. A régebbi
időkben a keresztények a húsvéti vigília szertartását éjszaka, sötétben
kezdték, s csak hajnalban a világosság beköszönte után ért véget.
Napjainkban rövidebb a szertartás, de a jelképek megmaradtak. Az ünneplés
a sötétség beállta után kezdődik a sötét templomban, ahová a pap behozza a
feltámadt Krisztust jelképező húsvéti gyertyát, amelynek lángja megtöri a
sötétség erejét, majd egyre nagyobb világosság árad, amikor a hívek
meggyújtják gyertyáikat. Krisztus fénye így jut el mindenkihez, így
erősíti mindenkiben a reményt, hogy az élet erősebb a halálnál. Ezzel a
reménnyel és a Krisztus feltámadásába vetett hittel várhatjuk, hogy a
feltámadás által mi is új életre támadunk.
A ma esti szertartás evangéliuma beszámol azokról a jámbor asszonyokról,
akik Jézus sírjához mennek, ahol az isteni hírvivőktől megtudják az
örömhírt: a megfeszített Krisztus teste nincs a sírban, mert feltámadt a
halálból. Most csak az üres sírt láthatják és a feltámadásról szóló
üzenetet hallhatják, a Feltámadottal még nem találkozhatnak, de megtudják
azt is, hogy hamarosan láthatják majd őt. Ezzel a reménnyel, a jövőbeni
találkozás reményével távoznak a sírtól.
Éljen bennünk is a remény, hogy találkozhatunk a feltámadt Úrral, aki majd
tőlünk is azt kéri, hogy legyünk a feltámadás hirdetői.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, feltámadt Üdvözítőnk! Az élet utáni ösztön, az örök élet vágya, a
feltámadás reménye erősen él bennünk. A mai napon az életet, a feltámadást
ünnepeljük. A veled való találkozásokról szóló híradások és a húsvéti
jelek erősítik a mi hitünket és bátorságot adnak ahhoz, hogy mi is
feltámadásod hirdetői legyünk. Húsvét titka, a feltámadás titka
megosztható. Olyan örömhír ez, amelyet nem zárhatunk szívünk mélyébe,
hanem tovább kell adnunk másoknak, mindazoknak, akik az örök életre
vágyakoznak.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-04-04
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150404.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése