2015. április 1., szerda

[Evangelium] 2015-04-01

2015. április 1. – Nagyszerda

A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak
hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha
kezetekbe juttatom Jézust?" Azok harminc ezüstöt ígértek neki. Ettől
kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa őt nekik. A
kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel
fordultak Jézushoz: „Hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?" Ő így
felelt: „Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki:
A Mester üzeni: Közel van az én időm; tanítványaimmal nálad költöm el a
húsvéti vacsorát." A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik,
és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét
tanítvánnyal asztalhoz telepedett. Miközben ettek, így szólt hozzájuk:
„Bizony mondom nektek, közületek egyvalaki elárul engem!" Erre nagyon
elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: „Csak nem én vagyok az, Uram?" Ő így
válaszolt: „Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. Az
Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát
elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!" Erre
Júdás, az áruló is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, Mester?" Ő így
felelt: „Te magad mondtad!"
Mt 26,14-25

Elmélkedés:

Mennyire érdekes Júdás jelenléte, szerepe az evangéliumokban. Júdásé, az
apostolé, az árulóé. Az evangélisták akár hallgathattak volna róla, mert
nem vetett jó fényt Jézusra, aki egy ilyen személyt is beválasztott
legbizalmasabb baráti, tanítványi körébe, a tizenkét apostol közé. De az
igazsághoz, Jézus élettörténetéhez, a megváltás művéhez Júdás is és az
árulás ténye is hozzátartozik, ezért nem hallgatnak róla.
Júdás személyével kapcsolatban az evangélisták éppen a legérdekesebb
kérdésre nem válaszolnak: miért árulta el Jézust? Kapzsiságával,
pénzsóvárságával, a vérdíjként kapott harminc ezüsttel aligha magyarázható
szörnyű tette. A főtanács tagjait nem érdekelte, hogy miért árulja el egy
tanítványa mesterét. Ők örültek a kedvező alkalomnak, hogy elfoghatják
Jézust, gyorsan fizettek, de egyáltalán nem érdekelte őket, hogy miért
tesz ilyet valaki. Az apostolok sem igyekeztek a későbbiekben társuk
magatartására magyarázatot találni, az Úr feltámadása pedig végképp
feledtette velük a kérdést.
A kérdés kétezer éve újra és újra felmerül hívőkben és nem hívőkben
egyaránt. Hogyan lesz valakiből áruló? Miért tesz ilyet egy ember? Miért
árulja el az ember azt, aki szereti őt? A kérdés megválaszolatlan. A
kérdés megválaszolhatatlan. Az árulás bűne megmagyarázhatatlan.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, Te nem kívánod a bűnös halálát, hanem azt, hogy meg térjen és
éljen. Tekints hát jóságosan gyarló emberi természetünkre. Elismerjük,
hogy por vagyunk, és a porba térünk vissza. Add meg mégis, hogy elnyerjük
bűneink bocsánatát, és életünk megújuljon föltámadt Fiad hasonlóságára.
Amen.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-04-01
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150401.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum