Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított.
Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint
akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy
ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Így kiáltozott: „Mi közünk
egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki
vagy: az Isten Szentje!" Jézus ráparancsolt: „Hallgass el, és menj ki
belőle!" A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán
nagy kiáltással kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek
egymást kérdezgették: „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a
tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!" El is
terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén.
Mk 1,21-28
Elmélkedés:
Jézus hatalma
A kereszténység kezdetén egy személy, Jézus Krisztus, és nem egy elméleti
tanítás vagy egy könyv áll. Nem kitalált személy ő, hanem egy valóságos,
akinek élete, halála és új élete a feltámadás által közvetlen módon
megtapasztalható volt kortársai számára. Tanítása és cselekedetei azt
jelezték, hogy nem csupán valóságos ember ő, hanem valóságos Isten is, aki
új tanításával és rendkívüli cselekedeteivel, azaz csodáival lenyűgözte az
embereket. Tanítása és cselekedetei egyesekből irigységet, gyűlöletet,
gyilkos szándékot váltottak ki, miközben mások odaadóan hallgatták
tanítását és hit ébredt bennük.
Valódi ember volt ő, aki hozzánk hasonlóan a Föld nevű bolygón élt, s aki
sokféle módon megtapasztalta az emberi élet végességét, korlátozottságát,
főként halálában. Az öröm és a fájdalom, a boldogság és a sírás éppúgy
életének része volt, mint bármelyikünké. Egyedül a bűn nem jellemezte őt,
mert szentségével ellentétes, de emberségében mindenben hasonított
hozzánk. Mindemellett az emberek, főként tanítványai, illetve azok, akik
közel kerültek hozzá, megérezték, hogy mégsem egészen olyan ember, mint a
többi földi halandó. Megtudták, hogy Istentől, a mennyei Atyától jött. Nem
felsőbbrendű ember, hanem új ember, akinek személyében Isten megmutatta,
hogy mit vár minden embertől. Az emberek megérezték, hogy Jézus valóságos
Isten, hiszen úgy tanított, ahogyan más emberek nem, és olyan dolgokat
tett, amelyekre senki más nem volt képes. Ezt a tapasztalatot írja le a
mai vasárnap evangéliuma.
A jelenet Kafarnaum városában játszódik. A szombati istentisztelet
alkalmával Jézus tanítja az embereket. Tanításának tartalmát nem jegyzi le
e helyen Márk evangélista, inkább annak fogadtatására figyel. Az emberek
csodálkoznak, mert Jézus „úgy tanít, mint akinek hatalma van és nem úgy,
mint az írástudók" (Mk 1,22). Csodálkozásuk tovább fokozódik, amikor azt
látják, hogy Jézus kiűzi a gonosz lelket egy emberből. Érdekes, hogy
miközben az emberek most még csak csodálkoznak és meglepődnek, mert nem
sejtik, hogy Jézus isteni erővel rendelkezik, az embert megszállva tartó
gonosz már ismeri őt, személyében felismeri az „Isten Szentjét."
Amikor az evangéliumokban megszállottságról olvasunk, akkor a gonosz
befolyásán túlmenően gondolhatunk mindarra, aminek az uralma alá veti
magát az ember, s amiről nem is gondolja, hogy lelki kárára van. Amikor
valaki megengedi azt, hogy a hatalom, a vagyon, a teljesítmény vagy más
túlzottan felmagasztalt evilági érték határozza meg életét, akkor
tulajdonképpen kizárja Istent. A „megszállottság" azt jelenti ekkor, hogy
az illető ezekhez kötődik s nem Istenhez, azaz nem Istentől várja a
boldogságot. A szabadítást Jézus hozta el számunkra.
Aki megszabadul a gonosztól és a bűntől, az megkapja a lehetőséget, hogy
közösségre lépjen Istennel, ő legyen életének irányítója. Ebbe az irányba
indít el minket Jézus, hogy rátaláljunk Isten szeretetére, aki
üdvösségünket akarja. Emberi létünk fontos eleme az, hogy törekedjünk
arra, hogy Isten gyermekei legyünk, neki tetsző módon éljünk.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus, te boldogoknak nevezted azokat, akik hallgatják és
megtartják tanításodat. Mi is abban találjuk meg boldogságunkat, hogy
nyitott szívvel hallgatjuk, és életünkben megvalósítjuk mindazt, amit
tanítasz nekünk. Nem csodálkozni vagy álmélkodni akarunk szavaidon, hanem
megtenni azt. Urunk, a te szavad szabadítson meg mindattól, ami a múlthoz
köt vagy a bűn mélységébe húz! Tanításod indítson el az üdvösség felé!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-02-01
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150201.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése