Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: „Keljünk át a
túlsó partra." Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal
vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy
szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már
megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és
megkérdezték: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" Erre fölkelt,
ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: „Hallgass el, nyugodj
meg!" A szél elállt, és nagy csendesség lett. Ekkor hozzájuk fordult:
„Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?" Nagy félelem fogta el
ugyanis őket. Egymást kérdezgették: „Ki lehet ez, hogy még a szél és a
tenger is engedelmeskedik neki?"
Mk 4,35-41
Elmélkedés:
A vihar lecsendesítésének természeti csodája Jézus istenségét igazolja.
Minden bizonnyal ez a történet elsődleges tanítása. Aki ilyen csodára
képes, azaz szavára elcsendesedik a rettenetes tengeri vihar, az valóban
Isten, s ezzel magyarázható természetfeletti ereje.
Érdemes emellett megkeresnünk a jelenetnek azt a szintjét, amely az elmúlt
napok mondanivalójához kapcsolódik. Az „elközelgett az Isten országa"
kijelentés azt is magában foglalja, hogy Isten közel van hozzánk
emberekhez. Velünk utazik a hajóban. Nem kívülállóként szemléli emberi
életünk gondjait, nehézségeit és viharait, hanem velünk van e viharokban.
Nem hagy magunkra minket, itt van a közelünkben, bármikor hozzá
fordulhatunk segítségért. Ő az életünk Ura, ugyanakkor Úr a természet, a
teremtett világ felett. Amikor a magvető a földbe hinti a magot, a teremtő
Isten munkáját folytatja. Ugyanakkor a magvető rábízza a magot Istenre,
mert a növekedést tőle várja. És ekkor Isten közbeavatkozik, gondoskodik
arról, hogy a mag kikeljen, s ezzel megáldja az ember munkáját. Minden
egyes földbe hintett maggal, minden jócselekedettel Istennek szerzünk
dicsőséget. Semmi nem saját érdemünk, mert minden Istennek köszönhető, aki
általunk minden pillanatban újjáteremti a világot. Nemde ezt érthetjük
Isten országán és annak megvalósulásán?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Jézusom, Te mondtad: „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak".
Íme, most szavad csalatkozhatatlanságára támaszkodunk, és kérjük a
kegyelmet, hogy minden erőtlenségünkből, gyengeségünkből,
hitetlenségeinkből, reménytelenségeinkből és szeretetlenségeinkből emelj
ki minket, hogy Általad erős, a Te mértékedet tartó és szeretetteljes
életet élhessünk a Te dicsőségedre és az emberek megmenekülésére.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-01-31
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150131.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése